A higanysókat és újabban az arzénsókat széltében használják vérbajos ( ??) emberek gyógyítására, hatásuk módjának magyarázatára nézve azonban még eltérők a vélemények. A legújabb időkig általános volt az a magyarázat, hogy ezek a gyógyszerek egyenesen a kórokozókat ( Spirochaeta pallida ) pusztitják el.

Ma számos meggyőző vizsgálattal sikerült az e felfogáshoz ragaszkodókat is véleményük megmásitására birni. Az ügy helyes megitélését most Tovana, Iruzo és Kolmer1 nagyon fontos kisérletekkel segitik elő.

Az ő tapasztalataik szerint a helyesen megválasztott arsphenamin ( =arsenobenzol ) és hydrargyrium bichloratum ( HgCl) adagok intravénásan befecskendezve nyúlban és emberben a vér agglutinintermelő tulajdonságát fokozzák, a haemolysintermelést pedig kezdetben csökkentik, későbben azonban szintén fokozzák. Ez a kedvező hatás csak kis adagok hatására következik be; nagyobb adagok az agglutininek és a haemolysinek, vagy az antitestek képződését általában csökkentik.

Toyana, Ikuzo, Kolmer kisérleteik alapján kimondják, hogy az arzén- és higanysók gyógyító hatásának értékes része első sorban azon alapszik, hogy a szervezet chemiai védő fegyvereinek termelését fokozzák, vagyis – mesterszót használva – a szervezet antitest- és komplementtermelő tehetségét nagy mértékben elősegítik. G. S.