A chicagói kolosszeumban nehány héttel ezelőtt a köztársasági nemzetgyülés, mely az Egyesült-Államok elnöki helyére a köztársasági párt elnökét választotta meg, népes ülést tartott. A kolosszeum roppant nagy terem, mely több ezer embert fogadhat magába. Kevés olyan szónok van, a kinek a hangja egy ilyen óriási teremben meghallható lenne.

E miatt az előző nemzetgyüléseken a szónoki emelvénytől már egy kissé távolabb levők a beszédből csak érthetetlen mormolást hallottak. A legutóbbi ülésen nevezetes újítás történt ebben a dologban, mert az összes jelenvoltak meghallhatták a beszédet.

A szónok ugyanis, hangjának legcsekélyebb megeröltetése nélkül, mikrofonos közvetitő készülék előtt beszélt, mely elektromos úton összeköttetésben volt egy dróthálózattal, melyben eléggé erős elektromos áram keringett és a mely termoionos erősitő relék segitségével a mikrofon által fölvett hangok változásait megerősödve továbbitotta. Az ily módon változó áram erős, hangosan beszélő telefonokhoz szolgált, melyek az egész teremben hallhatóvá tették a hangot.

Ez az elrendezés, mely a hang hallhatóságának távolságát tetszés szerint megnöveli, lehetővé teszi, hogy a gyönge hangú szónokot óriási tömeg is jól meghallhassa s talán alkalmas arra is, hogy valamikor erős politikai változásokat idézzen elő a demokratikus kormány formájú államokban.