A nagy viharoktól származó hullámok erős rombolást visznek végbe a tengerpartokon s főként a kikötők védőműveiben. A hullámtörő töltéseket rendszerint nagy kőtuskók segitségével védik, de a hullámok e kőtuskókat kimozdítják helyükből s az erős partfalaikat is bedöntik. Újabban az Egyesült-Államokban sűrített levegővel kisérelték meg a hullámcsapások ellen a védekezést.
A hullámcsapásoknak kitett építményeket kellő mélységre helyezett, átlyukasztott csövekkel vették kötül s ezekbe a csövekbe erős hullámzáskor sűrített levegőt nyomtak be. A hullámok ennek következtében megtörtek, mielőtt parthoz értek volna. Az első kisérletet ilyen módon New-York kikötőjében tették olyan helyen, hol a tengerfenék iszapos volt.
A csöveket 8-9 m mélységre helyezték s kiváló sikert értek el velök. A másorik kisérlet Atlantic City kikötőjének hullámtörőjénél történt, hol homok a tengerfenék. A csöveket 6 m mélységre helyezték. A harmadik berendezést a New-England előfokon készitették. A kisérlet napján oly nagy volt a vihar, hogy a hullámok taréja a part mentén ültetett fákon átfröccsent. A sűrített levegő alkalmazása 15 percz alatt csendes tengert teremtett.
A legérdekesebb eredmény mutatkozott El-Segundoban, Kaliforniában, hol az 1200 m hosszú hullámtörőnek a részét egy vihar elvitte és csak 600 m hosszúság maradt meg belőle. Ekkor megkisérleték a megmaradt résznek sűrített levegővel megvédését.
Három sor átlyukgatott csövet alkalmaztak; az első, 40 m hosszú csődarabot a hullámtörővel párvonalasan, a másik két, 30 m hosszút a hullámtörőre keresztben helyezték el. Ily módon sikerült az épen maradt hullámtörő részt megtartani s a hajók még viharkor is nehézség nélkül köthetnek ki mellette. ( Scientific American. )