A kolerának másik faja, amely a tudománynak szintén sok gondot okoz, a cholera infautilis, vagyis a gyermekeket pusztitó, tizedelő kolera, amely még veszedelmesebb. Mind az ázsiai kolera. Igy például az 1892-iki nagy kolera idején, amikor a gyorsan alkalmazott hatósági rendszabályok

A járványt elfojtották, ugy, hogy Európa civilizált államaiban mindössze néhány száz áldozatot tudott szedni, több mint negyvenezer egy éven aluli gyermek pusztult el a cholera infantilisben. Ezzel a szörnyű járvánnyal szemben a tudomány máig is teljesen tanácstalanul áll.

Az egy éven aluli gyermek csupán anyatejjel, vagy forralt tehéntejjel táplálkozik. Mind a két esetben a fertőzés teljesen ki van zárva, mert, mint már emlitettük, emésztőszervek váladékán kívül a testnek semmiféle váladékán kívül a testnek semmiféle váladékában nincsen kolerabacillus, tehát nincs az anyatejben sem, a forralt tehéntej pedig szintén bacillusmentes. A probléma, mint látni, rendkivül nehéz, de egyuttal méltó is arra, hogy a tudomány a legnagyobb erőfeszitéssel lásson megoldásához.

A párisi Pasteur-intézet és a nagynevü orosz orvostanárnak, Mecsnikoffnak vezetése alatt álló hasonló nevü pétervári intézet feladatakul tüzték a gyermekkolera igazi okának kikutatását: mihelyt idáig jut a tudomány, akkor a járvány megfékezése már könnyebb dolog. Sajnos, a közbejött világháboru miatt majd minden tudományos kisérletezés immár hatodik esztendeje szünetel és ki tudja megmondani, mikor térnek vissza ujra azok az idők, amikor hasonló problémák iránt majdnem minden művelt ember érdeklődött.

Egyelőre mindenki, még a hivatásáért rajongó tudós is első sorban az iránt érdeklődik, hogy mikor eszünk ismét egy rendes, háromfogásos ebédet, amely nem kerül többe tiz koronánál. Mert hogy a kétkoronás ebédek ideje valaha még visszatérjen erről álmodni se mer senki. És hogy azzal fejezzük be, amivel kezdtük, fölvetjük a kérdést, hogy ugyan mért nem látogatott meg bennünket az ázsiai kolera azon a nyáron, amikor félig nyerstök volt a legfőbb táplálékunk?