Tisztelt Felebarátaim!

Álljatok fel most a világot elétek hozó billentyűzettől egy egyperces néma főhajtásra gróf Apponyi Albert tiszteletére, mikor az ingyenes népoktatásról szóló törvényjavaslatról olvassátok a korabeli tudósítást.

Ebben a kakaóbiztos számítógéppel vezérelt érintőképernyős digitális táblákkal elárasztott, a pedagógusok iránti feltétel nélküli gyermeki tiszteletről és szeretetről tanúskodó, már-már hiba nélküli tejjel-mézzel folyó mai oktatási rendszerünk ismeretében jár neki ennyi.

Hisz röpke negyven évvel az Eötvös-féle közoktatási törvény elfogadása után – 1908-at írtak akkor – ő rádöbbent arra, hogy a tanköteleseknek csak 79,5 %-a jár iskolába, azaz 20,5 % bizonyára analfabéta. Nosza „kilencz” szakaszban elő is írja, hogy a népiskolákban sem tandíj, sem járulék, sem beíratási díj nem szedhető.

Mert ugye, ha valami kötelező, azzal nem fér össze, ha nem ingyenes. Bölcs meglátás. (Az pedig csak hab a tortán, hogy a pedagógusok állami bérkiegészítéséről és nyugdíjhozzájárulásáról sem feledkezett meg, függetlenül attól, hogy községi vagy felekezeti iskolákban tanítanak.)

Lesújt a törvény szigora az áliskolázottakra is, mégpedig gazdasági népiskolák formájában. Feltűnt, hogy az elemi osztályok után eltűnik egy csomó rosszcsont a rendszerből. Azok számára tehát, akik „nem részesülnek felső nép, polgári, kereskedelmi, vagy középiskolai oktatásban és nem járnak inasiskolába”, vagyis ún. ismétlő tankötelesek, kötelező a gazdasági népiskolába járás, illetve helyhatóságaiknak ilyen típusú oktatás fenntartása.

„Eddig 2269 kisebb és kilencz nagyobb tipusú gazdasági iskola volt, a javaslat szerint pedig kisebb tipusú gazdasági népiskola felállítására mintegy 4796, külön szaktanítóval biró iskola felállítására mintegy 844 község lesz kötelezhető.” Ez megérdemli az expanzió kifejezést!

Felebarátaim!
Ne is csak felálljatok, lépjetek is arrébb, és kezdjétek kiszámítani, hogy erős, konvertálható tudást nyújtó közoktatásunk értékelésének PISA-jelentése közben rátok dőlhet-e a pisai ferdetorony?