Panaszkodik a falu.
Nem bir szabadulni a maximálástól. Igaza van. Csak az a baj, hogy nem tud rajta senki se segíteni. Kenyeret mindenkinek kell adni. 

Ha a szegény lakosság kenyérhez se jutna, nagy baj lenne, mert egymásra mennének az emberek. 

Szabad forgalom a mi törekvésünk.
Ha szabad a ruha, szerszám, meg a bolti portéka adásvétele, legyen szabad a gabonáé is. Örültünk is, hogy így lesz az idén. De jött a száraz május és fogyott a termés. Sírt a gazda szeme, rosszul fizetett a jószág. Kevesebb lett a gabona termés, mint amennyire az ország kenyerére szükséges. Nem lehetett áttérni a szabadforgalomra.

A spekulánsok összevásárolták volna a gabonát a termelőktől s olyan uzsorát csináltak volna a liszttel, hogy egymást ölték volna miatta az emberek. Elég baj, hogy a ruhát, meg a szerszámot ugyanekkor nem lehet maximálni. Sajnos posztógyáraink nincsenek. Külföldről hozzák az iparcikkeket. Ha lemaximálják, nem hoznak. De nem oda Buda! – Az igazságra törekedni kell, ha nehéz is azt elérni. Először is méltányosan kell a gabonafölösleget átvenni. – Nem szabad többet kívánni, mint amennyit a termelő csakugyan nélkülözhet. Aztán már most meg kell kezdeni az átmenetet. 

Buzán és rozson kívül mielőbb legyen szabad forgalom minden termésben.
Az árpát és a kukoricát, ha már biztosítva van a szegényebb ellátatlanok kenyérlisztje, fől kell szabadítani. Amiből bő termés van, ott nincs helye a zárolásnak. Hadd induljon meg a szabad verseny. Hadd áruljon ki a termelő is annyit a terméséből, hogy a legszükségesebb ruhát megvehesse családjának. 

S már most törjék a fejüket az illetékesek, hogyan lehet a jövő évre szabadjára hagyni az egész mezőgazdaságot. 

Rongyokban járunk, nélkülözünk és keveset ér a pénzünk.
Nincs tüzelőnk, rossz a lisztünk, kopott a szerszám. De mindezért ne egymást s ne azokat szidjuk, akik a kátyúból keserves kínnal rángatják ki az ország szekerét. Vádoljuk azokat, akik miatt elvesztettük a háborút, okoljuk azokat, akik forradalmakkal elpusztították mindenünket, szidjuk azokat, akik a szemétdombra juttattak bennünket. 

Egyszerre nem juthatunk a rongyok közül a paradicsomba.
Oda hosszú és göröngyös az út. De ha kitartunk türelemmel és szorgalommal, akkor évről-évre kevesebb lesz a baj.