A Felvidéken a csehek által foganatositott rekvirálások nem jártak eredménnyel. A zaklatások oly nagyfoku elégedetlenséget váltottak ki a lakosságból, hogy a helyzet immár elviselhetetlenné vált a csehekre nézve is.

Nincs ennivaló sehol, az éjszakkeleti vármegyékben éhinség dühöng s a nyomoruság oly nagy, hogy a kirendelt cseh beamterek is belátják, hogy erőszakos uralmuk gyors léptekkel közeledik a végfejleményhez.

Az igért segitség megérkezéséig alkalmazott rendőri intézkedések annyira lenyügözik az inségtől agyongyötört népet, hogy nem tud megmordulni se s a cseh közigazgatásnak e tényében ujabb erőszakot lát, amelytől hamarosan szabadulni óhajt.

A komolyabb gondolkodásu cseh hivatalnokok minden teketória nélkül kijelentik, hogy nekik el kell hagyniok a Felvidéket, mert már ott semmi keresni valójuk nincs.

A kassai zsupán nyiltan beismerte, hogy rövidesen pakolni fognak az összes cseh tisztviselők és visszamennek hazájukba. Ezzel a kijelentéssel a zsupán megakarta nyugtatni a hozzá segélyért forduló nyomorgó lakosságot.