Kis Nyilas Mihályért
Küldöm ölelésem.
Ezt a magyar dicsőséget
Hova mibe véssem?

Tűz elolvaszt ércet,
Víz mos, kő elmállik.
Fiaim szivébe véstem:
"Légy jó mindhalálig."

El is vittem őket
Abba a karcerbe,
Lássák: mi a gyermekisten
Lázadó keserve.

Kilencvenkettőbe...
Talán csak egy éve?
Fel is másztam négy kis hőssel
Tornyod tetejébe.

Lássák: csuf irigység
Hogy csúszik alattok.
S hadd érezzék: a szivökben
Százezer szárny csattog.

Nem is csattog, hidd el,
Szebben sehol másutt...
Küldöm az ő könnyeiket,
S az ő kacagásuk.