A Stromfeld-ügy tárgyalása

Ma reggel kilenc órakor folytatta a hadbíróság Stromfeld vezérkari ezredes bűnügyének tárgyalását. Az első tanú Takács Béla alezredes volt, aki tanuvallomásában azt mondotta, hogy a proletárdiktatura kitörése előtti napon találkozott Stromfelddel, aki előtt azt a jelentést tette, hogy a proletárdiktatura kitörése csupán napok kérdése. Erre a kijelentésre Stromfeld azt a választ adta, hogy nem napok, hanem órák kérdése. Ezt a vádlott örömtől sugárzó arccal mondta. Január havában egy MOVE gyülésen beszélgetett Stromfelddel. Akkoriban szó volt, hogy Stromfeldet kinevezik hadügyi államtitkárrá.

- Én – mondotta a tanú – felsoroltam Stromfeld előtt azokat a követeléseket, amelyeket támasztanék abban az esetben, ha hadügyi államtitkárrá akarnának kinevezni. Stromfeld kijelentette, hogy elvileg teljesen egy állásponton van velem. Amikor azonban Stromfeldet hadügyi államtitkárrá kinevezték, egyet sem valósított meg azon pontok közül, amelyeknek véghezvitelét az előttem tett kijelentése szerint vállalnia kellett volna. Ismerem Tombor egy memorandumát, amelyben arról van szó, hogy Tombor és Stromfeld ajánlották Károlyinak, hogy adják, át a hatalmat a kommunistáknak és térjenek át a proletárdiktaturára.

A következő tanú Debreczeny István őrnagy. Hallomásból tudja, hogy Stromfeld a fronton erősebb kommunista beszédeket tartott, mint Böhm. Azt is hallotta, hogy Stromfeld bírta rá Károlyit, hogy a kommunistáknak adja át a hatalmat.

Ez Tombor alezredes irásbeli nyilatkozatában állott, amelynek eredetijében azonban az is benne volt, hogy az ország területi integrálásának érdekében. Azt tudja, hogy Tombort rendelték ki Stromfeld ellenőrzésére.

Fábián Gyula mérnök a következő tanu. Győrben egy lakásban laktam Stromfeld ezredessel. Egy reggel elment hazulról, s mikor délben hazajött, konsternálva hallottam, hogy az ezredest autón terroristák magukkal vitték. Meggyőződése, hogy Stromfeld nemzeti érzésű és nem kommunista volt. Pogányt gyülölte. Az volt a szándéka, hogy magyar nemzeti hadsereget fog szervezni. Mindig civilben járt, soha sem viselte vezérkari főnöki egyenruháját.

Utána Kozma Ferenc őrnagyot hallgatta ki tanuként a haditörvényszék. A Ludovikán voltam tanár – mondotta – tanuvallomásában. – Egy vacsora alkalmával Nemeszek főhadnagy azt ajánlotta, hogy a tisztikarnak valamelyik politikai párthoz kellene csatlakoznia. Ajánlotta, hogy ezt a kérdést tegyék megbeszélés tárgyává. Többen hozzászóltak a kérdéshez és mindenki minden befolyástól menten nyilváníthatta nézeteit. Stromfeld véleménye az volt, hogy ő bármilyen párttal hajlandó szövetkezni, amelynek programmja a rend, a fegyelem és munka helyreállítása.

Ficischacker Rezső százados a következő tanú. Elmondja, hogy a forradalmak után Stromfeld minden idejét a Ludovika szervezésének szentelte. Stromfeld soha pressziót nem gyakorolt reánk, de még csak célzást sem tett arra nézve, hogy lépjünk be a szociáldemokrata pártba.

A szolnoki napok alatt Stromfeld minden erejét arra használta fel, hogy a csürhe hadból fegyelmezett hadsereget teremtsen. Május elsején jöttünk ki Gödöllőre, másnap hallottuk, hogy a románok átkeltek a Tiszán, a csehek, valamint a francia hadsereg is előnyomulnak Pest felé. Megbeszéltük, hogy a székely hadosztálylyal bevonulunk Pestre, hogy az anarchiát meggátoljuk, mert ugy hallottuk, hogy Kun Béla Pestről megszökött s Pesten nincsen központi vezetés. Megbeszélés közben érkezett hozzánk Böhm, aki az összes hireket megcáfolta. Így természetes továbbá megbeszéléseink abban maradtak.

Most egy vörös hadsereg van kezünkben, - mondotta előttünk a főhadiszálláson Stromfeld, - de ha győzünk, a nemzeti érzés válik a hadseregen urrá.

Akkor ujból a tényleges tisztikar veheti kezébe a vezetést, s minden jobbra fordul. Kassa bevétele után valósággal nemzeti alapra helyezhetünk. Clemenceau jegyzéke alapján a tanácskormány elhatározta, hogy az offenzivát beszünteti és a felvidéket a cseheknek ujból visszaadja. Erre Stromfeld otthagyta állását.

Az utolsó tani. Tomka Zoltán alezredes, tanuvallomásában elmondja, hogy Reiter századostól hallotta, hogy Stromfeld épp oly ellenforradalmi érzésű, mint ők maguk.