A szomjúságot a garat mélyén érezzük. Az ellen az általánosan elterjedt nézet ellen, hogy a torok szárazsága okozza a szomjúságot, több ok szól, így pl. atropin hatására nagyon száraz a torok és a szomjúság ilyenkor mégis hiányzik, továbbá a száj és garat öblítésével a szárazság elmulasztható, de nem csillapítható a szomjúság.

Az a föltevés, is, hogy a szomjúság a test víz-, illetve nedvtartalmának csökkenésére és az ezáltal kiválasztott általános közérzeti zavarra vezethető vissza, csak részben állja meg a helyét, mert vannak kóros állapotok, melyeknél a szervezet vízben nagyon gazdag, pl. szív- és vesebántalmak esetén, pedig ilyenkor ennek ellenére néha rendkívül fokozott a szomjúság. Veil-nak és másoknak vizsgálatai megállapították, hogy nagyfokú szomjúság esetén annyira a vér fehérje- vagy víztartalma változott meg, mint inkább a vérsavónak kristalliod-anyagokban való gazdagodása.

Annak, hogy a szomjúság valóban a vér sótartalmától függ, közvetetlen bizonyítékát szolgáltatta Leichke. Ő ugyanis azt tapasztalta, hogy ha konyhasó- vagy kalcziumklorid-oldatot fecskendezünk valamelyik gyűjtőérbe, nyomban heves szomjérzés következik be. Miként a nyúltagyvelőben a lélekzési középpontra a vér széndioxidtartalmának növekedése izgató hatást fejt ki, azonképpen a középponti idegrendszerben levő szomjúsági középpont a vér sókonczentrációjának változásaira reagál.

A szomjúsági középpont helye a közti agyvelőben (diencephalon) keresendő, melynek megbetegedése vagy ingerlése esetén a legkifejezettebb szomjúsági tünetekkel járó húgybőség (diabetes insipidus) fejlődik ki. A közti agyvelőtől a nyelőcsőhöz térő idegpályák, melyek a szomjazáskor a nyelőcső összehúzódását váltják ki, a bolygóidegben és az együttérzőideg mentén haladnak. A szomjúság azonban nemcsak helybeli érzéssel jár, hanem általános közérzületi zavarral is.

Kétségtelen, hogy az nagyagyvelő dúczsejtjei is szenvednek a vér víz- és sótartalmának megváltozása következtében. Ezzel szemben hosszabb szomjazás után az ivás határozottan jóleső érzést okoz. A folyadékhiány okozta kellemetlen érzés, másfelől a folyadékfölvétel okozta jóleső, kellemes érzés készteti a szervezetet az élethez szükséges folyadékmennyiség fölvételére. Müller szerint tehát a szomjúság érzetét a garat mélyén és nyelőcsőben levő izmok feszültségiállapota, összehúzódása okozza, teljesen hasonló módon, mint ahogy a gyomor összehúzódása az éhség érzetét okozza.
Dr. Zimmermann Ágost.