Az első pillanatra mindenki aviatikusra gondol, aki meghóditotta a levegőt repülőgépével. Pedig, ha a képre nézünk, egy jól megtermett, kedélyes arcu embert látunk, akit, ha kezét nem egy villamos induktoron pihentetné, s kisérleti asztalán nem állanának műszerek, no meg, ha nem volna rajta fehér laboratoriumi kabát, szónoknak, költőnek, orvosnak, vagy valami más – de feltétlenül értelmi foglalkozást üzőnek néznénk, de aviatikusnak nem tartanók. Nem is az.

Poulsen Waldemár koppenhágai fizikusról irom cimül, hogy a levegő hőse, mert bár ő nem emelkedik föl a levegőbe, nem nyergeli meg a szelet, de ennél is többet tesz: Teljesen rabszolgájává teszi, s nem csak a feje fölötti levegőt, hanem egyszerre egy egész földet körülfogó levegőt.

De nehogy sokáig tartson a képletes beszéd, nyomban meg is mondom, hogy miről van szó. Poulsen azzal a problémával foglalkozik, hogy a levegő villamosságát gyakorlati célokra, energia felhasználására forditsa, s ha eddigi kisérletei – amelyekről máris meglehet állapitani, hogy a legszebb reményekre jogositanak – beválnak, a dróttalan telefon, a legujabb technikai csuda, s minden egyéb találmány háttérbe szorul, s a világ képe az ipari vonatkozásokban teljesen átalakul. Hát hogy is ne.

Nem kell szén, nem kell gőzgép, nem kell turbina, nem kell energiaforrás, mindent a levegő ad. Kiviszem a gépemet oda, ahol dolgozni akarok vele, bekapcsolom – hová? – a levegőbe s a gép jár.

Poulsen olyan gépet talált föl, amelyet a levegőben lévő elektromos erő hajt. Azt tudják olvasóim, hogy a dróttalan táviró is a levegőben távolodó elektromos hullám rezgések révén müködik, de amig itt az elektromos hullámot a szikratávirógép állitja elő, a Poulsen-gép a levegőből nyeri az áramot.

Mi módon éri el, ez az ő titka, amelyet még nem akar a világgal közölni, de annyi kétségtelen, hogy ez a probléma csak ugy oldható meg, hogy a levegőt valami uton-módon óriási tömegben tudja gépére vonni, amelyből az elektromos energiát érzékeny gépe ragadja meg. A levegő elektromossággal telitett, amiről a villámlásnak nevezett égi tünemény is tanuskodik.

Az olyan elektromos energia, amely néhány ezer méter magasságból a földet tudja érni, s itt lenn olyan hatást kelt, mint amilyen egy borzalmas villámcsapás, erősség, mennyiség nézőpontjából éppen elegendő arra, hogy annak hasznositását az ember megkisérelje. – Nincs a földön olyan ipari forma, gép, üzem, amely ne változnék át nyomban a levegőmotor feltalálására, a fütés, világitás nem kérdés többé, a szén, a petróleum tovább alhatja sok száz ezeréves álmát a föld alatt.