A világitás terén a gáztöltésű lámpák kiszoritották az ivfényt, de vetitésre még sokáig megmaradt az ivlámpa, mert itt nem a fényforrás erőssége határoz, hanem a felületi fényesség, vagyis a világitó test egységnyi területére eső fénymennyiség. Ez pedig az ivfény kráterében sokkal nagyobb, mint a gáztöltésű lámpában.

Azonkivül gáztöltésű lámpával nem sikerült a vetitő ernyőt egynletesen megvilágitani. BURROWS és CROMWELL a lámpa szálának elhelyezésével az optikai berendezéssel olyan gáztöltésű lámpát szerkesztettek, a melylyel a mozgóképeket is meg lehet világitani. A 30 voltos és 20 ampéres lámpában világitó fémszál négy, vastag függőleges helyzetű drótcsavarból áll (1. rajz). a melyek egy sikba esnek.

Mint az optikai berendezésen (2. rajz) látjuk, a négy szál fénye 70 mm sugarú gömtükörre esik, a mely a szálak képét ezeknek sikjában állitja elő. Így a kép helyén teljesen homogén fényforrás keletkezik. Ennek fénye a vetitő szerkezet kondenzor-lencséjére esik. Az izzólámpa üvegburája gömb helyett hengeralakú, hogy a kis gyujtótávolságú tükör és lencse között elférjen.

Minthogy a fémszál vastag, a lámpát erős árammal lehet megterhelni. Élettartamát csak 100 órára számitják, azért nagyobb felületi fényességet lehet elérni, mint a gáztöltésű lámpáknál egyébként szokásos. Előnye az ivlámpával szemben az egyenletes fény és az egyszerü kezelés. De ha a szokásos feszültségbe akarjuk kapcsolni, transzformátor kell, mert a lámpa 30 voltos. Sőt ajánlatos az áramot ellenállás útján fokozatosan erősiteni, mert a hirtelen bekapcsolás a lámpát rongálja.