Azt már régen kimutatták az orvosok, hogy az emésztéshez nem egyedül a gyomornak van köze, hanem az agynak is. Kutyákon végzett kisérletek révén megállapították ugyanis, hogy az étel puszta látása, vagy illata a gyomorba az emésztéshez szükséges gyomornedv kiválasztását indította meg, hasonlatosan ahhoz, mint mikor valamely kedvenc ételünk pusztán említésére vagy elképzelésére nyál gyülemlik össze a szánkban.

Ezt tehát az orvosok nélkül is tudták az emberek; azt azonban, hogy az orrnak, mint szaglószervnek mi köze van az emésztéshez – már nem mindenki tudja. – Az étel ízét nem egyedül a nyelv és a szájpad felületén elszórt ízlelőszemölcsök révén érzékeljük, hanem az étel illata és szaga és a nyelés alkalmával szaglószervünk által érzékelünk. Minthogy pedig a garatüreg, a hortyogók (chaonák) utján közvetlen összeköttetésben van az orrüreggel: az ízlés és a szaglás folyamata egyidejüleg megy végbe a szájüregben, illetve az orrüregben.

Valamely étel zamatát tehát tulajdonképpen a száj- és a garatüregben, illetve orrüregben támadt kétféle érzés együtthatása adja. Önmagunkon észlelhettük, hogy náthás, hurutos állapotban nem érezzük az étel zamatját. Ugyanez az eset áll elő az orr különféle bántalmainál is. De kisérletileg is kimutathatjuk, hogy rágás és nyelés közben két ujjunkkal az orrunkat összeszorítjuk amikor is az élet zamatját jóval gyöngébbnek érezzük, mint máskülönben.

Az étel illata tehát szükséges az emésztéshez, mert elősegíti a szükséges gyomornedv kiválasztását, de a nyálmirigyek működését is, amelyeknek váladéka, a nyál, kiváltképpen a tésztaneműek emésztéséhez szükséges. Az olyan egyének, akiknek szaglási érzékül valami betegség következtében tönkre ment, többnyire arról panaszkodnak hogy szájüregük száraz, azaz: kevés a nyálmirigyek váladéka. Pedig a nyál nemcsak az ételek sikamlóssá tételére szolgál, de szükséges bizonyos chemia folyamatok megindítása is. Ime, milyen fontos szerepe van az orrnak az emésztés folyamatában: elmondhatjuk tehát, hogy jó emésztéshez jó – orr is szükséges.