Amit a diktatura bukása után a legerősebb agitációval sem tudott volna elérni a szociáldemokrata párt azt Somogyi Béla és Bacsó Béla rettenetes meggyilkoltatása és a tömeges eltünések máris meghozták: oly impozáns tömegek vonultak fel tüntetni a sötétben bujkáló terror ellen, amilyeneket még évek multán sem tudtak volna a szocialisták felvonultatni. Az eszük-vesztett orgyilkosoknak bizonyára nem ez volt a céljuk és annak a politikai iránynak, amelynek ők a hivei, nem tehettek volna semmiképpen sem roszszabb szolgálatot, mint ezzel a kettős gyilkossággal.
Ma Dunakeszi felé fordult az egész müvelt világ szeme. Mialatt ma itt Budapesten Somogy Béla tetemét kisérte utolsó utjára a tömeg, azalatt Bécsben a munkásság impozáns tüntetésben fejezte ki a szolidaritását a magyarországi szociáldemokrata párttal s felháborodását az aljas gaztettel szemben.
Mindenki érzi azt a rettenetes csapást, amelyet a sötét orgyilkosok keze a magyar politikai életre mért s legelsősorban Horthy fővezér és Huszár Károly miniszterelnök. Az ilyen és ehhez hasonló egyéni akciók többet ártanak ennek a szerencsétlen országnak, mint bármi egyéb s éppen most, amikor békedelegátusaink Párisban várják az élet vagy halál nagy kérdésének dülőre jutását, rettenetes csapást jelentenek ránk nézve az ilyen anarchisztikus tünetek.
Hisszük, hogy meg fognak szünni ezek, garancia erre Horthy fővezér energiája s azok a kijelentések, amelyeket a miniszterelnök a nemzetgyülésen és Friedrich hadügyminiszter a folyosón tettek. Hisszük, hogy rövidesen a büntető igazságszolgáltatás kezére kerülnek a gyilkosok s ezzel a felháborodott közvélemény is meg fog enyhülni s a megbántott jogrend helyre fog állani.