A repülőgép tényleg a háboru alatt fejlődött azzá, hogy most már csakugyan a békés fejlődés szolgálatába lépett. A világnemzetek sorra igyekeznek a légi uton való rendszeres közlekedés terére átvinni a repülőgép tökéletesített formáját s nem az én véleményem, hanem a semleges államok állítják, hogy kár, hogy Németország a nemzetek versenyében nem vettek részt.

Az a versenyzés, amelyet a német tudás, energia és szivósság üzött volna, kétségen kívül a repülés technikájának a javára szolgált volna. Most csak a francia, angol és amerikai ipar versenyeznek olyan repülőgéptipus megépítésén, amelynek segélyével a rendszeres légi közlekedés kérdése meg volt oldva.

Amerikában egy milwankeei mérnök Alfréd W. Lawson kormánymegbízásból a New-York-San-Francisko közötti légi-út rendes járóművéül megépítette a 26 személy befogadására alkalmas légi omnibuszát. Ennek a képét, helyesebben belső berendezésének mást látja itt az olvasó. A gép 50 láb hosszu (mintegy 16 méter) két, „Liberty-motorja van, amelyeken mindegyike 400 lóerős. A szárnyak fesztávolsága 95 láb (mintegy 30 méter) A törzsbe van beépítve a 26 személy számára alkalmas 7 láb széles és 7 láb magas kabin.

A gép teljesen elkészült, s már még is tartották a próbarepülést Milwankee-ban. A repülés angol mértföldre szólt (egy angol mértföld – 1600 méter) és ehez 58 perc időre volt szüksége a gépnek. Ez a sebesség óránkénti 166.11 kilóméternek felel meg. Ahhoz tehát, hogy az ember New-Yorkból San-Franciskoba jusson az eddigi négy napos vasúti utazás helyett talán huszonnégy órára sem lesz szükség.

A légiut bizonyára a legfontosabb városokat-leszállóhelyül jelöli meg, s ez is amerikai módon történik. Három repülőgép-pár fog közlekedni s mindegyik más és más városban száll le. Két esetben három állomást számítva egy-egy utra, ugy hogy kilenc leszálló, illetve felszálló helye lesz a vonalnak.
A légi-omnibusz személyszállításon kívül természetesen postát is szállít, amely az amerikai üzleti élet nézőpontjából hihetetlenül fontos. Naponként kapni meg azokat a leveleket San-Franciskoból vagy New-Yorkból, amelyeket ma még csak ötödnap tud a leggyorsabb postaszolgálat kézbesíteni, lényegesen befolyásolja a kereskedelmi életet.

Szomoru szemekkel nézzük a külvilág fejlődését, vérző szívvel látjuk, hogy ott künn mi folyik, mi folyik, mi történik, mert eszünkbe jut, hogy itthon még mindig nem dolgozunk.