Nagyon érdekes és a vízépítő mérnök szempontjából igen hasznos szerszámmal gazdagította a műszaki eszközök tárházát a Deutsch-Luxemburgishe Bergwerks- und Hütten- Aktiengesellschaft dortmundi gyára. A találmány 1915-ben még csak a háború szolgálatában áll és ismertetését hadi érdekből nem engedték meg

A készüléket 1915. év végén szigorú titoktartás kötelezettsége mellett mutatták be Dortmundban. A készülékkel a vasat a víz alatt éppen úgy lehet vágni, mint a közismert és használatban levő autogén-vágókészülékkel levegőn.

A víz alatt működő vágókészülék elvileg csak annyiban tér el a rendes autogén-vágószerkezettől, hogy a vasat megolvasztó és átütő, illetőleg elvágó lángnyelv körül, nagy nyomású levegővel egy légtölcsért állítanak elő, mely a lángot körülveszi és a víztől elszigeteli.

Az úgynevezett vágópisztoly gázvezető kupakját egy külső burkolat veszi körül. Ennek a buroknak az égőhegyét gyűrűalakban körülvevő nyilásán kiáramló levegősugár körülveszi a lángot és a víztől elválasztva tartja. A vágókészülék elvét változatosan az I. képen mutatjuk be.

A készüléket következőképpen helyezik üzembe: A buvár víz alatt egymásután megindítja a gázkeverék és a védő levegő kiáramlását és csak azután gyujtja meg a víz alatt a lángot. A gyujtás elektromos szikrával történik. Erre a czélra külün gyujtószerkezet szolgál, melynek egymással szemben álló platinacsúcsai között nagy feszültségű szikrák ugranak át (2. kép). A szikrákat áramszaggatóval és induktorral állítják elő. A gyujtás pillanatában egy kis robbanás hallatszik. A levegősugár belsejében meggyújtott gázvezeték mint valami üvegcsőben jól láthatóan kékes lánggal ég.

A víz alatt vágó készülékhez kizárólag durranó gázkeveréket használnak, melyből füstszerű gáznemű égéstermékek nem keletkeznek. Ilyen módon a lángot védő levegőburkot a gáznemű égéstermékek nem bontják meg és a lángszerkezet átlátszódása nem szenved, tehát az állandó tiszta látást az égéstermékek nem zavarják. Az elégésnél keletkező víz, illetőleg vízgőz a levegővel elegyedve távozik és azonnal lecsapódik. A mikor a készüléket a vaslemezre illesztjük, melyet el akarunk vágni, a levegősugár tölcsérszerűen kiszélesedik és a vizet a vas felületéről elnyomja, a lángnyelv pedig közvetlenül érintkezik a vassal.
A vasnak az a része, mely a lánggal érintkezik, megolvad s ezután a lemez átszakad és a nyomás alatt érkező gázkeverék lángja a megolvadt vasrészeket az ellenkező oldal felé kisodorja. A keletkező lyuk ellenkező oldalán a vizet az izzó állapotban levő peremen keletkező gőzpárna tartja távol. A készüléket az áttörés után óvatosan tovább húzva, a lyuk egy vonal mentén bővíthető és ilyen módon a vas elvágható. A készülék működését üvegfalú medenczében mutatják be, a hol az egész műveletet igen jól lehetett megfigyelni.

Meglepő jelenség megy végbe a víz alatt vágás közben, a mikor a megolvadt vasrészek egy láthatatlan vékony levegő- és gőzburokkal körülvéve, tehát a víztől elszigetelve tovább izzanak, illetőleg elégnek és azt a benyomást keltik, mintha a vas a vízben tovább égne. A vas vágás közben víz alatt éppen úgy sziporkázik és fröcsög, mint a levegőn.

Ezt a készüléket háborúban arra használták, hogy a felrobbantott hidak vízbe esett részeit kiemelésük előtt apróbb részekre feldarabolják. Később a tengeralattjáró hajókat szerelték föl ilyen vágókészülékkel, hogy a csapdába került hajók a vasrudakból álló hálót, illetőleg rácsot kivágva, magukat kiszabadíthassák.

A most ismertetett készüléknek nagy hasznát fogják venni a békében a technikusok különösen ott, a hol vasszádfalakat kell víz alatt elvágni.
Lampl Hugó.