|
Németország kiáltványa az elszakitott országrészek lakosságához
Berlin, január 10. Német férfi és nőtestvéreink! Nem csak a bucsu pillanatában, hanem mindenkor gyász fogja eltölteni sziveinket a veszteség felett és mi az egész német nép nevében fogadjuk nektek, hogy sohasem fogunk rólatok megfeledkezni. Ti sem fogjátok elfelejteni a közös német anyaországot, efelől biztosak vagyunk. Legyünk e nehéz órában tudatában ama kincs elvesztésének, amely közös javunk marad, s amelyet semmiféle hatalom el nem rabolhat tőlünk. Közös marad a nyelvünk, amelyre anyánk tanitott. Minden meg fog történni a mi részünkről, amit megtehetünk, hogy megtartsuk anyanyelveteket, német mivoltotokat és a hazai földdel való bensőséges szellemi kapcsolatot s a jövőben is mindenkor sikra fogunk szállani azért, hogy a szerződésileg biztositott igéretek megtartassanak. Legyetek bizonyosak afelöl, hogy részvétünk mindig törhetetlenül megmarad a ti számotokra. Kölcsönös bizalommal egymás iránt fokozott mértékben éljen a külső szakadásnak ebben a legnehezebb órában az elszakithatatlan belső közösség tudata bennünk. Tul minden határfán, mint egyetlen egész fog a német nép élni. Higyjétek velünk együtt erősen hitünkben: a német nép nem sülyed el.
Német Testvérek! Az erőszakos elszakitás sulyos igazságtalanság a ti számotokra is, a mi számunkra is. A német lakosságtól megtagadták azt a jogot, hogy maga határozzon magáról. Nem adjuk fel a reményt, hogy nektek is meg fogják adni egy napon ezt a nemzeti alapjogot. Ezért kiáltjuk felétek a bucsu órájában minden fájdalmunk ellenére, telve reménnyel és bizalommal: Hűséget a hűségért! Népünk jogáért minden időben és teljes erővel együtt fogunk sikra szállani. |