Ma már a kis gyerek is tudja, hogy mi az az automata, hogy az semmi más, mint rugóra járó gépi szerkezet, abban sem ördög, sem isten nincs elbujtatva, s hogy azt az emberi ész találta ki. Éppen azért, mert mindenki tudja, hogy van olyan gépi szerkezet, amely embert pótol, amellyel igen bonyolódott feladatokat is megoldhat az ember, millió és millió olyan ötlet van forgalomban, amelynek alapja az automata.

Sokat foglalkoztam a találmányok lélektanával, százszám kapok leveleket, amelyekben a legkülönbféle foglalkozásu olvasóm kér véleményt, tanácsot, elismertetést, rendesen „világméltó” találmányáról. Ezek a találmányok csaknem mind abból állanak, hogy a feltaláló valamit elgondol, s annak kivitelét rábizza egy motorra vagy egy automatára.

„Beállitunk egy automatát” mondja a föltaláló, vagy egy motor végzi a szolgálatot. Nálunk ezt találmánynak gondolják az emberek, ott künn a tengeren tul ez nem egyébb, mint ötlet, amelyet egy, legfeljebb két esetben alkalmaznak, s aki akarja utánozza. Nem fektetnek rá egy életreményt, legfeljebb egy napi vagy egy periodus kereseti lehetőségére szolgál.

Két jellegzetes esetet fogok itten ismertetni, amely élénken világit rá a fejlett gazdasági és ipari élet dus uralására, ahol az emberek az ötlettel nem házalnak, hanem nyomban alkalmazzák. Itt van az egyik. Chikago egyik utca sarkán áll a spárgaárus. Kis szekere tele van friss spárgával. Ezt hirdetni kell, főleg arra van szükség, hogy a széles utca mind a négy sarkán megtudja a járókelő, hogy a tulsó sarkon friss spárga kapható.

Az ötlet az, hogy a spárgaárus kivesz egy hangosan beszélő fonográfot, amelynek a hengerén a következő hirdetés szövege van felvéve: „Akar ön ma friss spárgát ebédelni? Ne sajnálja a fáradságot, sétáljon át hozzám, olcsó a friss spárga! Friss, friss, tessék a spárga. Már husz centért kaphat egy ebédre valót. Tessék. Jöjjön közelebb!

Szemtanuja voltam egy ilyen fonográfos kofa üzleti munkájának. A fonográf hangjára megálltak a járókelők s először végig hallgatják a kikiáltó csalogató szövegét. Mosolyogtak, azután átmentek a tulsó oldalra, hogy jobban hallják, végül vettek spárgát. Mondani sem kell, hogy rövid idő alatt más utcai árusok is vettek maguknak fonográfot, s ennek segélyével igyekeztek tuladni áruikon, de heteken át csak a „spárga fonográfról” beszéltek, s ez az ötlet azután minden spárgaárusnál hasznothajtó volt. Az elsőség pálmáját a spárgaárus vitte el.