A távcsövek teljesítőképességét rendszerint azon legkisebb fényhatás által szokás megadni, melynek sugarait még képpé képes összegyűjteni. Ebből a szempontból valamely távcső teljesítőképességének legszélső határa azon csillagrend által van megadva, mely rendhez tartozó csillagokat benne még felvillanni látjuk.

J. Herschel 18 1/4 hüvelyk nyílású reflectorában még feltünő csillagokat 20-adrendőeknek, D'Arrest 11 hüvelyk nyílású refractorában még láthatókat 18-adrendűeknek becsülte, Smyt egy 6 hüvelyk nyílású refractorban még 16-odrenű csillagokat vélt látni. Így már egy évszázadnál is régibb az a kérdés, mely bizonyos méretű távcső teljesítőképességére vonatkozik. A kérdésre még a mult század közepe táján exact feleletet Pogson adott.

Hogy tehát valamely tetszőleges nyílású távcsővel még látható csillagok rendjét kiszámíthassuk, ismernünk kell az egységnyi nyílású távcsőben még látható csillagok rendjét, azaz m-értékét. A jelen század első évtizedében történtek az erre vonatkozó exact meghatározások a modern photometriai csillagfénycatalogusok segélyével. Több jeles kutató adata szerint az egy angol hüvelyk (2.54 cm.) nyílású távcsőben még látható legkisebb csillagok rendje 8.5 csillagrend körül ingadozik.

Az adatok közepes minőségű lencsékre vonatkoznak. Igen természetes, hogy mivel m értéke csak közelítő, M értéke is csak egy csillagrendnyi pontossággal bírhat. A táblázat adataiból kiviláglik, hogy J. Herschel legfeljebb 15-öd, D'Arrest legfeljebb 14-ed és Smyth legfeljebb 12.5-edrendű csillagokat láthatott.

A formulával számított adatok azt is mutatják, hogy nem ésszerű a távcsövek méreteit bizonyos határon túl nevelni, mert a fénynyereséggel nem áll arányban a műszerek előállítási költsége. A modern nagyobb csillagvizsgálók rendszerint egy-egy 30 vagy 40 hüvelyes távcsővel és több kisebbel vannak felszerelve. Csak az igen gazdag államok csillagvizsgálói vannak 40 hüvelyknél nagyobb nyílású távcsövekkel ellátva.

A csillagászati megfigyelések átlagában azonban nem annyira a távcső mérete, mint inkább a levegő tisztasága, nyugalma és átláthatósága a döntő tényező. A légköri zavaroktól menten helyeken valamely távcső teljesítőképessége két-három csillagrenddel is felülmúlhatja ugyanoly méretűét, mely rosszabb légköri viszonyokkal bíró helyen van felállítva, nem tekintve azt, hogy utóbbi helyeken a derült éjjelek száma évenként még ráadásul lényegesebben kisebb.