Régi tapasztalat, hogy a huzamos és tartós közeli munka, mint az írás és olvasás, az eredetileg egészséges szemet közellátóvá teszi. A nagyközönség és a szakemberek egyaránt élénk szemrehányásokat szokta tenni az iskolának, hogy a tanítványok nagy része meggyöngült szemmel tud csak czéljához érni.

Valljuk meg, hogy az aggodalomra van is ok, mert a művelt embereknek megdöbbentően nagy százaléka közellátó. Németországban a viszonyok még sokkal rosszabbak, mint nálunk, ott a művelt lakosságnak nagyobb fele az iskolában közellátó lesz. Mostanában bizonyára sokunknak feltünt, hogy a német katonák között sok, nagy mértékben közellátót lehet találni.

Csak az a kérdés, vajjon az iskola megérdemli-e a szemrehányást. Elmulasztotta-e a közellátást meggátolni? Az iskola munkája ebben az irányban akkor kezdődhetik, ha a szakemberek a közellátás keletkezesének okát kiderítették. Úgy látszik, Levinsohn kísérletei ezt a kérdést tisztázni fogják. A közellátó szem, mint régebben tudjuk, a beeső fény irányában megnyúlt. Tehát azt kell kideríteni, mi idézi elő a szemgolyó megnyúlását.

Eddig az a vélemény terjedt el leginkább, hogy a szemgolyó alakváltozását a körülvevő izmok nyomása okozza. Eszerint a szem alkalmazkodását intéző izmok a közeli munkánál állandóan nagyobb nyomást gyakorolnak a szemgolyóra és a gyermekek még változtatható szemgolyóját megnyujtják.

Csakhogy ez a magyarázat több okból nem fogadható el. Először is az izmok a közeli munkánál nem fejtenek ki nagyobb nyomást a golyóra. A szemgolyó alkalmazkodását végző izmokra nézve ezt Hess és Heine mutatták ki, a külső szemizmokra nézve pedig Levinsohn. Azonkívül pedig a szemgolyóra ható nyomás növelése egészen másféle anatomiai változást okoz, mint a milyen a közellátást kíséri.

Arra is gondoltak, hogy a közellátó szem már a születésnél kissé rendellenes, a golyó növekedésekor pedig ez a rendellenesség kifejlődik. De ennek ellenmond az a tapasztalat, hogy a szemgolyó alig növekszik, a negyedik évtől kezdve pedig egyáltalában nem. Gyermekeken viszont a közellátással járó változásokat csak elvétve észlelték.

Levinsohn a szemgolyó megnyúlásának okát egészen más körülményekben keresi. A közeli munkánál ugyanis fejünk legtöbbnyire lefelé fordul, a szemgolyónak a nehézség hatása alatt előre kell esnie, mert a szemhéjjak nagyfokú mozgékonyságuknál fogja ezt alig akadályozzák. Huzamosabb ideig tartó ilyen helyzetben a szemgolyó megnyúlik, akárcsak az a gummilabda, a melyet vízzel megtöltve szálon felfüggesztünk.

A közellátás magyarázatára nem kell nagy megnyúlást feltételezni, mert ha a szemgolyó a tenger irányában 1 mm-rel megnyúlik, ez már 3 diopriás közellátást okoz.

Már régen feltünt, hogy nem minden közeli munka okoz közellátást. Így az aranyművesek és ötvösök között aránylag kevés a közellátó, bár állandóan megerőltetik szemüket. Levinsohn ezt a jelenséget úgy magyarázza, hogy ezek a munkások fejüket egyenesen tartják és ezért szemgolyójuk a nehézség hatása alatt nem nyúlik meg.