Alagút a Calaisi-tengerszoroson át 2.
Nem lehetett az alagutat úgy elrendezni, hogy a közepe, a Calaisi-szoros tengely vonalában az alagút legmagasabb pontja legyen, honnan mindkét irányban esésben ment volna a két szárazföld felé a vonal, mert ekkor az alagút ét végpontja a szárazföld szélén 200 m mélyre került volna a térszín alá, bár az elrendezés mind az anyagkihordást, mind az alagút víztelenítését nagyon megkönnyítette volna.
Miként a hosszanti metszet mutatja, hogy az alagút ívszerűen hajlik s az anyagkihordás és víztelenítés czéljaira különleges galériák és két parton függőleges kutak szolgálnak. E galériák segítségével az alagút készítése tetszés szerinti ponton megkezdhető.
Az alagút helyszínrajza megmutatja, hogy vonala nem egyenes. Az angol parton a vámállomástól többszörös kanyarulatot téve jut a vonal a tenger alá, hol szintén több kanyarulatot téve ér a franczia parthoz, mely alatt még jókora darabon alagútban fut, míg a szabadba ér s csatlakozik a paris-calaisi vasútvonalhoz.
A hosszanti metszet részletei a rajzon láthatók. A csatorna tengelyvonalában az alagút mintegy 50 m-nyire van a tengerfenék és mintegy 100 m-nyire a vízszin alatt. A szivárgó víz mennyiségét perczenkint és folyóméterenkint egy literre becsülik, ezért az alagút egész hosszában perczenkint 100 cm3-re tehető a szivárgó víz, melynek eltávolítására szolgálnak, mint említettük, a galériák és a két parton a függőleges kutak. A szivattyúzandó vízmennyiség tehát nem tetemes.
Az alagút kétvágányú vasútra készülvén, czélszerűbbnek látszott a két vágány részére külön-külön, közel egymás mellett haladó, 5.6 m belső átmérőjű csőalagutat készíteni, mint egy közöset. Azonban a két alagút közel, csak 15 m-re furna egymás mellett s minden 100 m-re keresztfolyosók kötnék össze.
A munkálatok végrehajtásakor a vízvezető galériák elkészítése előzi meg az alagútépítést; a galériák segítségével a geológiai rétegek elhelyeződése kipuhatolható. A galériák előrehajtása napi 20 m sebességgel történik; ez a munka tehát három év alatt az alagút középponti részéig hajtható előre. A galériák a víz elvezetésére, anyagkihordásra, szellőztetésre szolgálnak. Az alagút ugyanis 100 m-re lévén a víz színe alatt, légnyomásos úton nem építhető meg, de nem is szükséges ez a költséges építő mód.
Az alagút teljes elkészítése 4.5-5 évig tartana. Az egész munkálat költségét 400 millió frankra irányozták elő. A két végállomás közötti távolság 61 km, maga az alagút 53 km hosszú. 1 km hosszúságra tehát 7 millió frank esik. Arra számítanak, hogy az alagút tiszta haszna a befektetett 400 milliónyi tőke 5-7 %-a lesz.
(Le Génie Civi, 1916, október 21.)
Bogdánfy Ödön.