Hungária-úti pálya – 3000 néző. – Bíró Hajós József.
A november 2-ával elmaradt bajnoki meccsét kedden, 11-én játszotta le a két csapat a Hungária-úti pályán. A mérkőzésnek az UTE volt a favoritja, ámde a vasutas csapat eddigi őszi formáit messze felülmúló játékkal megérdemelt győzelmet aratott.

Győzelmének értékét emeli az a tény, hogy az erős küzdelem folyamán nem hajlott a durvaságra, míg az UTE-ból, a két Vogel és Király igen gyakran nem a labdát, hanem az ellenfelet nézték és rúgták.

A mérkőzés sorsát a szépen kombináló, tetszetős összjátékkal dolgozó Törekvés csatársor döntötte el. A két szélső, Csermely és Lottka gyors, s amellett jó technikájú játékos,a belsők, Micsinay, Nyilas, Csapkay pedig ha egyénileg nem is produkálnak kimagaslót, önzetlenségükkel hasznos támaszai a csapatnak.

A fedezetsorban Vlola centerhalf magaslott ki, de meglepett Béki agilis munkája is. A két hátvédnek Horváthnak és Szezlnek rossz napja volt , a maihoz hasonlóan gyengén rég nem láttuk őket játszani. Dürr ezúttal is a régi biztos fogású kapuvédnek bizonyult.

Az UTE kapujában Knollnak nem volt komolyabb dolga: a kapott gólokat nem védhette. A Vogl testvérpár nem játszotta ki rendes formáját, ellenben szokatlanul durva volt. A fedezetsor legjobb embere Milosivits volt; Baubach csak egy félidőig állta a tempót.

A csatársor játéka rendkívül darabos volt, összjátéknak, kombinációnak alig láttuk nyomát. Egyénileg Schaller és Paulusz nyújtott még elfogadhatót; kínosan hatott Priboj kritikán aluli játéka és gólképtelensége.

A vezető gólt az első félidő 27-ik percében Kósa éri, majd a 41-ik percben esik a Törekvés kiegyenlítő gólja Csapkay révén.

A második félidő 27-ik percében Csapkay lefoultlása miatt megítélt tizenegyesből lövi Lottka a Törekvés győztes gólját.