Legnagyobb fizikusunk, a nemrég elhunyt Báró Eötvös Loránd, a tudományt több nagyfontosságú és örökbecsü alkotással gazdagította. Ezek között kiválóan érdekesek legújabb kísérlete, a melyeknek segítségével kimutatta, hogy a Földön mozgó testek nehézsége, illetve súlya – a mozgás irányától és sebességétől függően – megváltozik.

Galilei-Newton mechanikájának alapján szükségszerű e változás bekövetkezése, s ezt könnyen meg is magyarázhatjuk. Földünkön tudvalevőleg mindenütt működik egy erő, a nehézségi erő. Ez mozgatja lefelé az eső testet, ez az erő nyilvánul meg a testek nehézségében, illetve súlyában. A nehézségi erő tulajdonképpen már nem egy egyszerű erő, hanem két erőnek, és pedig a Föld vonzóerejének és a Föld forgásából származó czentrifugális erőnek eredője.

Minthogy a Föld tömegeloszlása, valamint forgássebessége változatlan, vagyis a Föld egy bizonyos pontján úgy a vonzó-, valamint a czentrifugális erő állandó értékű, tehát a Földön nyugvó testek nehézsége is változatlan marad. Másként áll azonban a dolog a Földön mozgó testek esetében. Földünk ugyanis nyugatról kelet felé forog, s így a kelet felé mozgó test tulajdonképpen a Föld forgásánál nagyobb sebességgel forog, czentrifugális ereje nagyobbodik, s ennek értelmében nehézsége kisebbedik, mert a nagyobb czentrifugális erőnek megfelelőleg több vonzódik le a Föld vonzóerejéből.

A nyugat felé mozgás pedig a forgássebesség csökkenését, ezzel kapcsolatban a fordított hatást eredményezi. Szóval a Föld felületén kelet felé mozgó test nehézsége, illetve súlya kisebbedik, a nyugat felé mozgóé pedig nagyobbodik. Nehézségi méréseket mozgó hajón végezték, s e czélra Mohn-nak azt az eljárását használták, a mely lényegében a víz forráspontjának és higanybarométer állásának egyidejű leolvasásából áll.

E két adatból ugyanis a nehézségi erőt kiszámíthatjuk, mert a víz forráspontja csak a légnyomástól, a higanybarométer állása pedig a higanyra ható nehézségi erőtől is függ. A mérések közzétett eredményei szerint a tömegeloszlás megfelel az izosztázia törvényének. Eötvös e közlemény tanulmányozása közben arra az érdekes eredményre jutott, hogy Hecker az adatok feldolgozásakor egy fontos tényezőt számításon kívül hagyott, nevezetesen a hajó mozgását, a mely pedig a nehézségi erő értékét oly fokban változtatja meg, hogy tekintetbe véve a mérésekben elért pontosságot, annak az eredményekben biztosan és jól észrevehetően meg kell nyilvánulnia.

Ugyanis már azon kis hajósebességeknél is, a melyeknél a megfigyelések történtek, a változás 0.2-0.3 ‰ A hatás természetesen a Föld forgássebességétől, s így a megfigyelő hely földrajzi szélességétől is függ, mert hiszen a Föld különböző szélességi körén fekvő pontjainak más és más a tényleges sebessége. Legnagyobb az egyenlítőn, a sarkok felé fokozatosan csökken és a sarkokon zérus.