Darwin szerint – akit igen sokat emlegettek a századforduló környékén – az emberek és a majmok közös ősöktől származnak. Vagyis minden ember rokon.

A Biblia szerint minden ember Ádám és Éva leszármazottja. Vagyis minden ember rokon.

Persze tudjuk jól: vannak „legjobb” és „szegény” rokonaink, sőt olyanok is, akikkel inkább letagadjuk a vérségi köteléket – már ha tehetjük. Az sem árt, ha időben tisztázzuk, ki melyik kategóriába tartozik, nehogy a könnyelműen felvállalt kapcsolat alapján egy „még jobb rokon” a végén minket tagadjon le.

Folyt is a rokon-kutatás gőzerővel, tudományos és tudományosnak álcázott alapon és módszerekkel. Értek is minket meglepetések, kellemesek és kellemetlenek egyaránt. Mert mi mindent derítettek ki röpke pár évtized alatt?

Vámbéry Ármin, aki a századforduló kiemelkedő kutatói közé tartozott 1869-ben Magyar és török-tatár szóegyezések című könyvében „bebizonyította”, hogy a magyar török eredetű nyelv. Követői megengedték ugyan az igen távoli rokonságot a finnugor nyelvekkel is, de elsősorban a török, mandzsu, mongol, hun és avar népeket tartották rokonainknak.

Nem értett ezzel egyet Budenz József és Hunfalvy Pál, akik az altaji nyelvcsaládba sorolták a magyar nyelvet, ezen belül is elsősorban a türk rokonságot emelték ki.

És hát olvashattuk 1905-ben, hogy Hommel müncheni egyetemi tanár „legújabb kutatásai” szerint a legrégibb babyloniai nyelv a töröknek és a magyarnak legközelebbi rokona. Vagyis a sumérok is közeli hozzátartozóinkká váltak.

1943-ban Zsirai Miklós már egész listáját adja „vélhető rokonainknak”: héber, egyiptomi, sumer, etruszk, hettita, baszk, perzsa, pelazg, görög, kínai, szanszkrit, angol, tibeti, tamil, korják, kamcsadál, jukagir, japán, ajno, dravida, maori, magar, csin, lepcsa, dafla, abor-miri, khasszi, mikir, munda, gondi, örmény, bodó, kocs, garo, kacsari és a többiek…

Már éppen kezdtem beletörődni „nagycsaládos” állapotomba, amikor újabb adalékra bukkantam a veddákról szóló cikkek böngészése közben. Dr. Seligmann 1910-ben kiadott The Veddas című szakkönyvében meglepő következtetésre jutott. Sem az általa végzett rokonkutatás módszere, sem logikája nem tekinthető szokványosnak.

Azt már olvashatták a cikkben és a kommentárban, hogy a veddák nem tudják pontosan megnevezni felmenőiket, de néhány „nevezetes ős” és csoport nevét „biztosan” tudják. Ezeket gyűjtötte össze Seligmann és a következőket találta közöttük: Mahar, Madurai, Tissashamy, Gal…

Önmagában ez még nem késztette arra, hogy következtetést vonjon le rokonságaikra nézve, de talált még egy izgalmas adalékot. Neveztesen, hogy a veddák „soha nem esznek madarat” és marhát és „mindegyikük tagadja, hogy valaha is evett volna”. Sőt nem ettek őseik sem, soha. Megették viszont a szarvast és a disznót, rendszeresen ettek kígyót is.

Ők maguk nem tudták ezt megmagyarázni – annál inkább Seligmann! Arra a következtetésre jutott ugyanis, hogy egyetlen „ésszerű” oka lehet a dolognak: ha Indiából származnak és a magyarok rokonai!!

Az indiai származást a marhának az étrendből való kihagyásával magyarázni még többé – kevésbé logikus. De hogy jönnek ide a magyarok?

Olvassák csak el hangosan a neveket: Mahar, Madurai, Tissashamy, Gal…! És most mondják ki a „madár” szót! Hát nem „magyarosan” hangzik!? Így érezte ezt Seligmann is; nem habozott hát papírra vetni elméletét a vedda – magyar rokonságról… Ha tovább gondoljuk a dolgot, felírhatjuk ezután a listára India valamely népcsoportját is – hogy pontosan melyiket is, az majd talán egyszer kiderül.

Seligmann mindenesetre nagy szolgálatott tett nekem. Ekkor értettem meg ugyanis valamit, ami korábban sehogy se fért a fejembe; valami olyasmit éltem át, amit Seligmann is megtapasztalhatott a madár-evés étrendi kérdéseinek tisztázása során.

Szegény elődeink a századfordulón, nem csoda, ha összezavarodtak. És mivel jó magyar szokás, hogy rokonainkkal pertuban vagyunk és „családias” elnevezésekkel illetjük őket, úgy gondolták, jobb, ha biztosra megyünk. Mert ki tudja, kit sértenénk meg egy távolságtartó megnevezéssel…

Így kerülhetett be az újságokba Peary Róbert, Verne Gyula, Edison Tamás… a többieket tessék kikeresni! Ki tudja, lehet, hogy közben újabb közeli rokonra bukkannak.