A szigetelés czéljaira igénybevett lakkok alapanyagát a különböző gyanták: a kopal, a sellak, a szandarak, az asphalt, a kátrány, a kaucsuk, vagy ezekhez hasonló anyagok képezik, a melyeket megfelelő oldószerekkel (benzin, benzol, alkohol stb) oldanak fel.
A jó lakk megfelelő rugalmas tulajdonságokat is mutat. A fémek hajlításánál repedéseknek, hámlásoknak nem szabad bekövetkezni, a tapadásnak oly jónak kell lenni, hogy még mechanikus beavatkozások daczára sem szabad leválnia. Ha a ragasztóanyag nélkül üveglapra felkent lakkot a bekenés után 24 órával ujjal ledörzsölni nem lehet, a lakk tapadását jónak minősítik.
A lakkok alapanyagát, a mint már említettünk, a többek között a kopal is képezi. A kopal azonban gyantasavat tartalmaz, a mely a letakart fémmel gyantasavas fémsókat alkot. A sellak szabad zsírsavakat tartalmaz, a szandarak főleg szabad organikus savakat, a melyek a fémmel való érintkezés folytán szintén fémsókat alkotnak. A lenolajat tartalmazó lakkok száradása oxigén felvétele közben következik be, miért is az olajban foglalt savak oxysavakba mennek át, - szóval a lenolajat tartalmazó lakkoknál is megvan a lehetőség, hogy a bevont fémmel sókat alkossanak.
A fémsók keletkezése miatt a felsorolt anyagokból készített lakkok szigetelőképessége bizonyos idő eltelte után csökken. A lenolajat tartalmazó lakkok különösen a rézfelületet szivacsossá teszik és a rozsdásodását nagymértékben elősegítik. A felsorolt anyagokból készített lakkok a szigetelés czéljaira kevésbbé alkalmasak.
A forgalomban nagyon jól ismert japán lakk tulajdonképpen az asphaltlakk, illetve gyanta-faolajkészítmény. Ez a lakk a légkör minden hatását jól állja, savak és alkaliak ellen is kellő ellentállást tanusít. – A legújabb vizsgálatok igazolják, hogy a természetes asphalt csak 12.5 % asphaltsavat tartalmaz, a kőolajasphalt pedig csak 3.5 % -ot. E kétféle asphaltból készített compositii felhasználásával gyártott lakkokat nagyon előnyösen használják fel a fémvezetékek szigetelésére, mivel a rozsdásodás ellen is kellő védelmet nyujtanak.
Az elektrotechnikában alkalmazott fémek, vezetékek lakkozása nagyon fontos gyakorlati feladat. A czink száraz levegőn, közönséges hőmérséklet mellett elég tartós. Nedves levegőn igen vékony, fehérszínű szénsavas-czink felülettel vonódik be. A réz is szabad levegőn fokozatosan nagyon vékony, de erősen odatapadó oxidréteggel vonódik be.
A szabad rézvezetékek különösen és bizonyos körülmények között a gummiszigeteléssel ellátott rézvezetékek is, a nedvesség káros behatásait megérzik. A vas száraz levegőben, zárt helyen fényét elég hosszú ideig megőrzi; a szabad levegőn, a mint ismeretes, nagyon gyorsan a fekete-barnás rozsdával bevonódik. A vas ma hadianyag, a mely a rezet van hivatva helyettesíteni. Valamennyi, de különösen a vasvezetékek lakkozása tehát nélkülözhetetlen.
Legújabban a vasdrótokat cellonlakkal vonják be, a mely szabad levegőn elég gyorsan szárad, szigetelőképessége is a követelményeknek megfelel. De legnagyobb figyelmet érdemelnek a mesterséges gyanták felhasználásával gyártott lakkok. (L. Uránia 1917. 2. sz. 66. 1.) A backelitlakkal bevont fémek sima, fénylő felületet nyernek.
A legújabban száraz eljárással forminból és fenolból gyártott mesterséges gyantaszerű testek lakkkészítésre kiválóan alkalmasak. Ezen új mesterséges gyanták alkoholban, acetonban oldhatók, s használatra kész lakkot adnak. Szigetelőképességük elsőrendű, savak, sók nem támadják meg, gőzök, hideg és meleg vízzel szemben is ellentállók.
