Komoly tudósok már most azon törik a fejüket, hogy mi lesz majd akkor, ha a szén elfogy a földön? A francia tudósok szerint 1700 év mulva teljesen elfogy a világon minden szén, Franciaországban pedig 800 év mulva. Az angol tudósok 2000 évre teszik a szén életét, s az angol szénnel csak hatszáz esztendőt jósolnak. Ne is kutassuk, hogy melyik szám igaz, lehet, hogy egyik sem, de az bizonyos, erről mi magyarok ma hitét tehetünk, hogy szén nélkül rettenetes küzdelme van az emberiségnek.

Mihelyt fölmerült annak a gondolata, hogy a szén, mint az energiaforrás el is fogyhat az emberek kezéből, a tudomány három elemet talált, amely a szenet pótolni képes. Ez a három elem a szél, a víz és a nap. Már most megindult a küzdelem aziránt, hogy a szénpótlás, szénkimulás világérdek, tehát uj energiaforrásra van szükség. Itt két kép bizonyítja, hogy a nap energiafelhasználása nem is próbléma többé.

Az egyik képen, amelyen támlás vályuk sora látszik, egy ausztráliai napmotor telep, amelynek segélyével egy malmot hajtanak és akkora elektromos-telepen termelnek villamos energiát, hogy azzal a város világítását is erőteljesen megsegítik. A vályuk nem egyebek, mint tükrök, amelyek három felületet alkotva a rájuk eső napsugarakat egybevetik, összpontosítják, miáltal a metszőpontban gyujtóerejű hőséget kapnak.

Ezen a pontsorozaton, amely a telepen át egy hosszu vonalban jelentkezik, vonul végig a hőlégcső, amely mozgásba hozza a hőlégmotort, s ez termeli az energiát. Ennél egyszerűbb az az eset, mikor a hőlég helyett mindjárt gőzt termel a napsugár, vagyis mikor a gyujtóvonalban fekvő csőben víz kering, s felforrva gőzt termel, amely az energia előállítására szolgáló gépet üzemben tartja.

Meg kell jegyezni, hogy ez a napmotortelep a forró égöv alatt fekszik, s felhős égbolt, napelbujás igen ritka égi tünemény. A másik kép egy forró vidéki amerikai város kisérleti telepe vetítő lencsékkel. A napfényt az óriási fényerősségű lencsék gyűjtik össze gyujtó pontjukban, s az így keletkező hő, vezeték utján kerül a hőlégmotorba.

A hőlégmotor maga is uj alkotása a motortechnikának s az a lényeget, hogy a hajtóerő nem gőz, nem gáz, nem olaj, nem benzin, hanem forró, szárazlevegő. Ennek a hajtóerőnek természetesen csak ott van létjogosultsága, ahol a napfény állandó és erős, ott lehet nagy energia fejlesztésre számítani, annál mindenütt lehet időszakos energiát termelni, s mihelyt csak arról van szó, hogy a nap süt, s ha azokban az időszakokban, amikor a napsütés tud energiát adni, a szenet, ásványi olajat kiméljük, a szén életét e földön meghosszabbítjuk.

A napfény mellett a szél ereje az, amely mindenütt rendelkezésre áll. Nem ismeretlen, már a legrégibb korban ismerték a szél hasznosítását, hiszen a vitorlás hajók igen ősi tudásra vallanak, a szélmalmok sem ujdonságok. Ujabban a szélkutak alkalmazása emelte a vízvezeték hijján élő vidék kulturáját.

Ma már szélmotorok is vannak, s talán nem is utópia, ha azt mondjuk, hogy Szaharában és más sivatagokban tomboló orkánok egyszer majd a kultura szolgálatába kerülnek s fékezetlen erejüket az emberek meg fogják fékezni.