A talajvíz keletkezésére nézve háromféle felfogást ismerünk. Az egyik szerint légköri lecsapódások víze szivárog a talajba. De lehet, hogy a talaj gőztartalmú levegőjében áll be a lecsapódás. Végül a Föld izzó magjából is származhat a talajvíz.

A 19. században felismerték, hogy a Föld vízkészletének egy része a közeteket alkotó ásványok vegyi szétmállásánál, a mikor a közetek hydratokká (hydrosilikatokká) alakulnak át, elhasználódik. Vajjon ezt a vizet pótolja-e a kívülről beszűrődő, vagy a magból feltörő víz? Növekszik-e, vagy fogy a talajvíz mennyisége, vagy pedig a talajba jutó víz éppen kiegyenlíti az elhasznált mennyiséget? A feleletet nagyon nehéz megadni.

Mert nehéz eldönteni, hogy a forrás vize beszűrődésből vagy a magból ered-e. A legtöbb esetben a Föld magjából előkerülő víz beszűrődött vízzel keveredik. A magból eredő forrás vízbősége aránylag kevéssé ingadozik. Ellenben a beszürődéstől eredő forrásokra a nagy ingadozás jellemző, a vízbőség és a lecsapódás párhuzamos menetűek. A belső eredetű víz vegyi összetétele is állandóbb, mint a légkörből a talajba jutó vízé.

De azért gyakran bajos a forrásvíz eredetét megállapítani, mert éppen olyan gyakran előfordul, hogy a külső eredetű forrásvíz meleg, mint az, hogy a magból eredő víz hideg forrásban jut a felszínre. A meleg és ritkább vegyi anyagokat oldott állapotban tartalmazó forrásvíz akár az egyik, akár a másik módon keletkezhetett. A legtöbbször, mint említettük, a kétféle víz ismeretlen arányban keveredett. A talajvíz jórésze szintén a magból előkerült víz lehet. Még sok megfigyelésre van szükség, míg a felvetett kérdésekre válaszolni tudunk.
Molnár J.