Ha ibolyántúli sugarak fehérjék oldatára esnek, akkor a könnyen oldható fehérjék nehezen oldhatókká alakulnak át. Ibolyántúli sugarakat a laborartoriumban legtöbbnyire higanylámpával állítanak elő, mert az izzó higanygőz fényében aránylagos sok ibolyántúli sugár van. De a napfény is tartalmaz ilyen sugarakat, különösen magasabb helyeken.

A levegő ugyanis az ibolyántúli fényt is aránylag nagyobb mértékben nyeli el, mint a többi színt és így a napfényben annál kevesebb az ibolyántúli rész, mennél nagyobb levegőrétegen hatolt át a napsugár. Schanz ezeknek a sugaraknak a szemre gyakorolt hatását kutatta és a következő felfogásra jutott. A szemlencse elnyeli az ibolyántúli sugarakat, ezáltal élénk fluorescálás keletkezik.

Eleinte észrevehető vegyi átalakulás nem mutatkozik. De az átalakulás az évek folyamán fokozódik, a könnyen fokozódik, a könnyen oldható fehérjék a szemlencsében nehezen oldhatókká változnak. A fény minden más szövetben is okoz ilyen változást, csakhogy az idegek és véredények ezt kiegyenlítik.

A lencsében nincsenek sem idegek, sem véredények, azért a vegyi átalakulás megmarad. Előrehaladt korban a szemlencse sűrűbb lesz és ez 40-50 éves korban mint messzelátás nyilvánul. Ha a folyamat még tovább fokozódik, akkor a szemlencse elhomályosodik, az aggkori hályog áll elő.