Apróságok a történelmi villáról
Ott áll a vörös ház a ligetben, a lehullott falevelek aranyszőnyege veszi körül, haldokló fák meregetik előtte ágaikat a szürke égbolt felé, mely mint egy beláthatatlanul nagy kupolacsarnok borul a fakózöld, őszi hervadásra. A csatakos kertben kis gyermekek játszanak. Nem lebeg semmi titokzatosság a vörös ház fölött, az elegáns rácskaput megpillantva, nem csap felénk az angol detektívregények hangulata gazdag emberek palotája ez, melyhez hasonló százával akad a nagyvárosok perifériáin. És mégis, a vörös háznak volt legnagyobb szerepe a száz sebből vérző Magyarország történetében, a kert megsárgult utjain rohantak végig az ismeretlen katonák, akik az acélból kovácsolt magyar államférfit megölték s a megfeketült folt, melyet Tisza István vére hagyott, még ma is ott sötétlik a parketten, ahol a vasember a gyilkosaival szemben állott.
Tisza bérben birta a villa földszintjét, tizenhatezer koronát fizetett érte évenkint. 1917-ben bérelte ki a fia aki azóta szintén elment az édesapja után.
A szolgálatkész Tisza
Nyolc-tíz főből álló szolgaszemélyzetet tartottak, de mégsem igen éltek fényűző életet. Vendégeink mindennap voltak, de többnyire csak teára. Tisza egész délelőtt dolgozott könyveket bujt. Tiszáné leginkább egy karosszékben ült, mert betegsége miatt nem igen bírta a járást. Roheimékat, akit az emeleten laktak nagyon kedvelték, gyakran lehívták őket magukhoz s a volt miniszterelnök annyira szolgálatkész volt velük szemben, hogy egyszer maga szaladt föl a lépcsőkön s bejelentette:
- Nagyságos asszony, tessék leküldeni valakit, szenet hoztak.
A fiatal Tisza inkognítóban vette ki apja számára a lakást és Roheimné aki akkor még nem tudta, ki lesz az uj lakója, kikötötte, hogy a földszintes hallt nem engedi használni a lakónak. Később udvariasan visszavonta ezt a kikötést de Tiszáék nem vették igénybe az előzékenységei és sohasem tartózkodtak a hallban. Csak egyszer vették igénybe, október 31-én, mikor a katonák lármájára kijöttek a szalonból Tisza István élve többé nem távozott innen.
A gyilkosság napján
Nem érdektelen visszatekinteni a vakmerő Tisza viselkedésére azon a napon, mikor gyilkosai örökre végeztek vele.
Mikor a Hermina uton megkezdődött a veszett autózás, Roheinék óvatosságból becsukatták a nyaraló kapuját. Tisza rögtön parancsot adott, hogy nyissák ki a kaput.
- Nem kell félni, - mondta mosolyogva – Egy kis lármától még nem hal meg az ember.
De mikor délelőtt az ismeretlen ember valami ürüggyel ott járt a villában, gondolkodóba esett és nem kifogásolta többé, hogy a kaput bezárják. Ekkor már sejtelme volt, hogy aligha fogja megélni az éjszakát. Egész nap ott állt dolgozószobája ablakában, amelyből ki lehet látni a Hermina-utra s szótlanul nézte a kapu előtt ácsorgó tömeget. Jóétvágyú ember volt, de délben alig nyujlt az ebédhez. Késő délután hazajött a fiatal Roheim Tisza találkozott vele a lépcsőn. Ekkor már oly zavart volt, hogy idegesen rákiáltott a háziur fiára:
- Mit akarnak tőlem?
- Kérem, kegyelmes úr, én vagyok – mondta Roheim Géza.
Tisza szelíden elmosolyodott.
- Bocsásson meg de nem ismertem magára. Az utóbbi időben nagyon rosszak a szemeim.
Estefelé jöttek a katonák, a gyilkosok. A lármára a személyzet ?felszaladt a villába, mivel akarták fogni az urakat, de Tisza aki akkor már bizonyosan tudta, hogy megölik megparancsolta, hogy azonnal térjenek vissza a souterrainbe. Így a borzalmas percben, nem volt mellette más mint a felesége és Almássy Denis grófnő.
Négy láda patron.
Mikor a gyilkosság történt négy láda patron állt a nagy előcsarnokban. Tisza hozatta ide a ládákat, hogy mi okból, azt senki sem tudja. A katonák golyói a ládáktól két lépésnyire furódtak a falba.
A lapok annakidején megirták a párbeszédet, mely Tisza és gyilkosai közt lefolyt, de ez nem egészen hiteles, mert a közkatonát szimuláló uriember, aki elsőnek lőtt Tiszára, nem csupán azt vetette a szemére, hogy ő okozta a háborut, hanem ezt is.
- A kegyelmes úr az oka, hogy a feleségeinek a háboru alatt rosszakká lettek és hogy az apró gyermekeink koplaltak. A kegyelmes urnak most ütött a halálos órája.
Etikettesen megadta neki a cimzést, mielőtt holt és mozdulatlan embert csinált belőle.
A hallra, ahol a gyilkosság történt, egy körülfutó galéria tekint le, mely a Rohcimék lakásához tartozik. A család itt jár-kel egész nap, s éjszaka mikor a világ elcsöndesedik a Herminauton ott látja maga alatt a gyöngén megvilágított csarnokot, melyben a Tisza dinasztia utolsó nagysága, a középkorból ránkmaradt, kemény és nyakas magyar, a gyilkosok golyóitól találva összeomlott. Nem borzadnak-e össze a csöndes éjszakában, mikor a kisértetek karzaton végigmennek.
