Mennyit keres egy pesti hordár

Kevesebben vannak mint ezelőtt
Budapest, november 2.

(A H. N. tudósítótól).

A bolsevizmus alatt eltűnt a pesti utcáról egy alak, amely ugy hozzánőtt ehhez a városhoz, mintha vele született volna. A pirossapkás, hajlott hátu, aprószemű sarki bizalmast, aki szolgálatkészen indult utjára, bárhová szólítottuk, a  diktatúra legényei a burzsuj uszályhordozónak bevezték el és egy-kettőre eltávolították a sarkokról.

Az augusztusi napokban azonban lassanként visszaállottak helyükre a pesti életnek ezek a szorgalmas szolgálói és most ismét vígan emeli meg piros sapkáját a hordár, ha csak egy szemrebbenéssel is intünk felé. Kiváncsiak voltunk, vajjon hogyan jövedelmez most ez a mesterség. ?nincs, telefonálni nem lehet, a jó hordárra nagyobb szükség van, mint valaha. Meg is kérdeztük a derék 184-es számu pirossapkást, aki a következőket mondotta:

- Hát, kérem, nem is rossz mesterség mostanában a hordárkodás. Kevesebben vagyunk mint azelőtt, dolog meg mindig akad. Az öregebbek lassan kidölnek, ujak nem igen jönnek, így hát megfogyatkozva állunk a közönség rendelkezésére. Hogy mennyit kersek naponta? Az bizony különböző, de ugy átlagosan száz korona körül van a napi jövedelmem. Az élet nagyon drága, hát mi sem járhatunk olcsón. Rövidebb utért 10-15 korona, hosszabért 20-30 korona jár, de akad olyan megbízás is, amelyikért negyven koronát is kapunk.
A legtöbb megbízás levél, csomag szállítás ide-oda.
- Hát a szerelem? – kérdjük.
- Szerelem? Levél az van – mosolyog a 184-es, - de virág, az már ritkábban.
Nagy konkurenciát csinálnak-e a boyok?

- Eh, legyint a hordár, nem tudja az amit mi tudunk!
Tovább nem beszélt, mert a szomszédos kávéházból valaki intett feléje.
Megemelte a sapkáját és odasietett. Pedig még meg akartam kérdezni, hogy vannak-e most is olyan állandó megbízói, mint a régi jó időkben, amikor minden politikusnak, minden szinésznek, minden gavallérnek, minden ujságírónak meg volt a maga stammhordárja. Ez azután tudta is parancs nélkül hová kell mennie, melyik minisztériumba, melyik mágnáshoz, melyik kisasszonyhoz, melyik redakcióba, de ennek az időnek biztosan vége már.