A megszemélyesités az a költői és mindig hálás kép, a mellyel a tudományok kezdeti állapotában a jelenségeket összefoglalták. Kepler a tengerészjárásban a Föld szabályos lélegzését látta még, és akárhány régi tudós a földrengéseket a Föld ereiben tomboló lázhoz hasonlitotta, hangoztatták azóta többször is, hogy bolygónk ócska szekrény, mely minduntalan ropog és pattog, de fenntarthatjuk bátran azt a képet, hogy óriási szervezettel van dolgunk, tele finom idegekkel, melyek minden, bárhol fellépő rángást hiven tovavezetnek, ugy, mint a mi idegeink továbbitják az érzést.
A földrengések tehát egyenesen azon symplomák közé sorolhatók, melyeket a Föld belsejének életnyilvánulásai révén felszinén észlelhetünk és igy ama fölötte csekély számú módok egyike, a mellyel a földkéreg ismeretlen mélységébe hatolhatunk. Belőlük következtetést vonnunk a Föld anatomiájára és élettanára, mert a közvetlenül megkisérelt behatolások, bányák és furólyukak a Föld méreteihez képest oly sekélyek, hogy alig hasonlithatók egyébhez, mint aza anatomus által a test bőrén vágott könnyü karczoláshoz.
Japáni földrengések följegyzései a Kr. Előtti III. századik nyulnak vissza, sokkal fiatalabb keletüek az olasz följegyzések, melyek legrégibbje tudtommal a Kr. Előtti 95-iki pusztitó pompei rengésre vonatkozik. Érdekes, hogy Svájcz után a mi hazánk volt az első állam, a mely 1882-ben rendszeres földrengési bizottságot alakitott, a mit a Strassburgban 1901. április 11-13-án tartott első nemzetközi földrengési értekezlet többizben hálásan kiemelt.
A régi följegyzésekből sikerült magyar földrengési katalogust összeállitani, a mely 1882-től 1888-ig 372 rengésről ad számot. A bizottság müködése óta egyetlen jelentékenyebb rázkódtatás sem kerülte el a tanulmányozást és újévtől kezdve az országban már néhány érzékeny müszer automatásan fel fogja jegyezni a mikroskópi kicsinységű rengést is, mely az érzékeinkkel való észrevehetés határán messze kívül fekszik.
A legrégibb földrengések, melyekről tudósitásunk van, a bibliában szerepelnek. Némely helye, pl. a 114-ik zsoltár, fukar4 szavakkal is mintaszerű leirást ad. Ezen földrengések közül is a legrégibb az, mely a Noah-féle özönvízzel kapcsolatos, s melynek leírása szinte szóról-szóra megegyezik az 1872-ben Niniveh romjai között Nabopalszár könyvtárában talált, agyagtáblára ékírással égetett Izbudar éposz egyik énekével.
Az elbeszélés tehát nem is Palesztinában keletkezett, hanem Babylonból származott át a zsidókhoz. Suess-nek sikerült kimutatnia, hogy cyklonok kiséretében föllépett földrengés dühöngött a Perzsa-öböl területén. A vizeknek a földből való felbuggyanása, a melyet sokan hitetlenül bibliai-túlzásnak gondoltak, a mesopotamiai fiatal alluviomos talajt pompásan jellemzi.
