A Budapesti Közlöny vasárnapi számában teljes oldal terjedelemben egy meghivó terpeszkedik (beiktatási dija legalább 2000 korona), amelyben a „Bérházépitő Részvénytársaság” részvényeseit közgyülésre invitálja.

A meghivó, amely az aprócska rt.-nak 1914. évtől kezdődőleg 1918. év végéig szóló ötrendbeli mérlegszámláját is tartalmazza, parányi méretekben egész kis tükrét adja annak, hogy egyesek miként igyekeztek nálunk a multban apró tőkéjüket, csekélyke közgazdasági összeköttetésüket fölhasználni arra, hogy filléreiket könnyüszerrel és munka nélkül ezresekre váltsák fel.

Összeállt két-három egyén, részvénytársasággá tömörült 50.000, mond ötvenezer korona alaptőkével, amelyre természetesen csak 10%-ot fizettek be és kezdtek – bérházépiteni. Bérházat épiteni itt, Budapesten, ahol egy tégladarab majdnem annyiba kerül, mint az rt. egész névleges tőkéje.

De ez a hangzatos cim sok mindenre jó, ez a bérházépités a holdban és a hold körül kitünő palást azokra az áruuzsora üzletekre, amelyek a direktornak fő jövedelmi forrását képezik és amelyek élénk forgalom mellett krumpliban, sárgababban, mütrágyában, cipőzsinórban, öngyujtóban és egyéb árdrágitó üzletekben fényes hasznot biztositanak azoknak, akik néhány korona árán fényes és hangzatos cégtáblát akasztottak ki irodájuk fölé, ahol csakis zárt ajtók mögött lehet az igazgató urral üzleteket kötni.

Igy volt ez tegnap és mindent el kell követnünk, hogy ennek holnap ne legyen folytatása.