Ha egy félesztendővel ezelőtt kerül a kezünkbe ez a fénykép a megfelelő szövegmagyarázattal, nem tehettünk volna mást, mint megmagyarázzuk, hogy a canadai ásó, amelyet a Porson-társaság szállít a Unio hadseregének, olyan lövészárok-ásógép, amely hat és fél láb széles, husz láb mély árkot ás minden emberi segítség nélkül. 

Szerencsére tollunk félesztendőt késett, s így a canadai ásót, mint a technika csodáját visszaadhatjuk eredeti rendeltetésének, a békés alkotó munkának. Amint a kép minden magyarázat nélkül is mutatja, a kanadai ásó nem más, mint egy száraz kotró, amely láncdobon köralaku szalagon van fölszerelve. Az ásó tizenhat rekeszből áll (ez a leghosszabb szalag) de állhat kevesebb rekeszből is, ha ugyanis kisebb mélységű árkot kell kiásni.
 
Minden rekesznek az alján hét fog van. Ezek az acélfogak belevájnak a kikotorandó földbe, meglazítják az anyagot és maguk alá söprik. A fogak mögött van a kanál, amely ezt a felaprózott földet fölhabzsolja, s a dob segélyével a magasba emeli. Mikor felérkezik a talajszintre, beleakad egy nyelvbe, ez fölborítja a kanalat, mire a tartalma az erre a célra szolgáló tartályba hull bele. Érdekes, hogy hogyan kezd bele ez a szerszám az ásásba. A dob pontosan azon a középvonalon van, amely a kiásandó árok középvonala. A tizenhat rekeszes fogas szalagot vizszintesen helyezik el a kiásandó árok hosszában, s most a gép megindul. 

Eleinte a fölszinen kaparnak a fogak, azután egyre jobban mélyednek bele a földbe, míg végre elérkezik a fenékre, amikor átteszik a dobot egy ujabb vonalba s az ásó kiássa a másik felét a gödörnek. Az ásó célja a csatornázást szolgáló gödrök egyenletes és gyors kiásása. 

A legelső teendő arról gondoskodni, hogy az altalaj szilárd, süppedésmentes legyen, nehogy a kész betoncsatorna az altalajsülyedés következtében eltörjék. Azután, ha ez a szilárdság biztosítva van, felállítják a mintaíveket egymástól egy méterre. Most felülről ledobálják a betont, amely nem egyéb, mint homok, kavics és cementkeverék annyi vizzel, hogy a tömeg egy jól kicsavart szivacs nedvességét mutassa. 

A betonmunkások lenn az árok fenekén lapátjaikkal elegyengetik a betont a mintaív belsó élének megfelelően, s nyomban kihuzzák a mintaívet, nehogy a csatornában ily módon rések támadjanak. Az ívek oldalait, ugy, amint az ki van vájva, szintén betonnal töltik ki, jól ledöngölik, s mikor már szárad, a belső felületét kisimítják. Ha az kész, megfordítják az ívet, vagy ujformáju – számítás ujtán nyert formát borítanak a csatornára s most már a felső ívet készítik el a betonból.