A rendekre vágott zöldtakarmány a talaj felületén feküdve, kivált, ha még harmatos is, többé-kevésbé felveszi annak sajátságos szagát, esetleg néhol (ahol friss trágyázásba került a takarmánynövény), még trágyaszagot is kap, ami mindenesetre hátrányos tulajdonság, mert állataink nem szivesen fogyasztják az ilyen illatu és izü eleséget.

Ezen rossz tulajdonság annál inkább fokozódik, minél hosszabb ideig kell száradás céljából a földön heverni a rendnek (ezért is jobb a géppeli kaszálás, mert azután rövidesen beáll a száradás) és tetőpontját akkor éri el, ha megveri az eső a rendeket, besározódik a széna s forgatva lévén, a felső oldala is érintkezik a talajjal.

Mindezen hátrányok teljesen elkerülhetők, hogy ha ugy járunk el, mint nálunk némely hegyvidéken, de a nyugati külföldön majdnem mindenütt (tehát sik területeken is) ágas fákat használunk takarmányunk megszáritásához s közvetlen kaszálás után a rendről (vagy azonnal a gépvágás után) a zöld növényt az időközben felállitott ágasokra helyezzük el, igy a leendő szénaféle nem kaphat talajszagot és izt, gyorsabban és tökéletesebben, teljesebben szárad, mert hiszen a nap, meg a levegő (szellő) minden oldalról éri és ha véletlenül mégis érné valami csapadék, az könnyen keresztülfut a laza tömegen, igen keveset lugozván ki értékes alkatrészeiből, pár óra alatt (kivált nyárfolyamán) ismét száraz lesz a takarmány. 

A hegyi széna kitünősége nemcsak egyedül a jóféle füveknek köszönhető, hanem annak is, hogy nem a földön, hanem ágasokon száradt s igy talajszennytől, iztől és kilugozástól mentes; azért lehető legmelegebben ajánlom tisztelt gazdatársaimnak, hogy szerezzenek be szénakészitésre gazdaságuk részére elegendő ágasfát.

Ez nem valami nagy befektetés, hiszen egyszerüen 2-3 szétágazással biró közönséges faág, amilyent fabotláskor vagy fakivágáskor félre tehetünk – is megfelel a célnak, de vékonyabb póznák, karók, melyekre keresztformán kötve vagy szögezve, egy vagy több rövidebb botot, tökéletesen megfelel. Ha használat után száraz helyen elraktározzuk az ilyen ágasokat, azok évekig alkalmazhatók lesznek, legfeljebb minden nyáron az összetörött vagy másként használhatatlanná vált kiselejtezendő darabokat kell pótolni ujakkal, ami azonban 10%-nál többet nem igen szokott kitenni a gondos gazdánál.

A befektetés nem nagy, a munkatöbblet pedig igazán csekély ahhoz a nagy előnyhöz képest, amit ez az eljárás nyujt s igy valóban követésreméltó azon elvtárs példája, ki már évek óta (pedig sik földön gazdálkodik Nyugatmagyarországon) ágasokon száritja minden takarmányát, de az ő állatai a legjobb erőben levők, a hizói leggyorsabban készülnek el.