Erre nézve egy tapasztalt kecsketenyésztő következő gyakorlati utmutatást és tanácsokat adja. A nyirás azon időszakban történjék, amidőn a téli szőrzet a nyári évadra átalakulni kezd, vagyis tavaszkor. Egy második nyári nyirás kevésbbé kiadós s igy elmaradhat. Oly állatoknál, melyek mintegy három hónap óta vemhesek – nyári gidózás –, a nyirás elhalasztható a gidózás utáni időre. 

Megnyirt állatok a nyirás után néhány napig esőtől és széltől óvandók. Akinek állatjai megbetegedésére nézve a nyirásból kifolyólag aggályai vannak, az nyirja meg azokat két részletben és pedig elsőizben a hastól fölfelé fél hátszélességig, a hátrésznek megnyirása aztán mintegy nyolc-tiz nap eltelte után végezhető minden veszély nélkül.

A nyirást nagy nyugodtsággal kell végezni, az állatok megkötözése nyirásuk előtt mellőzendő. A nyiróollók ne legyenek hegyesek, mint a milyenekkel a juhokat nyirják, mert hegyes ollókkal könnyen sebesülés okozható.

Ezek figyelembe vétele mellett a hosszuszőrü kecskék nyirása sikeres lesz, de előnyös is, mert az összegubanczozott szőrzetben megtelepedett élősdiektől megszabaditott állat nagyobb tejhozammal hálálja meg kinzóitól való megszabaditóját.
(– r. )