Északi fény nappal és kisebb földrajzi szélesség alatt. Jan. 18-án Holtsteinben a szokatlanul erős havazást fényvillanások kisérték. Eleinte azt hitték, hogy a villamos vezeték kisüléseiről van szó, de a sötétség beálltával kétségtelen lett, hogy a jelenség északi fény. Ugyanekkor légköri elektromos kisülések is jelentkeztek.
 
Reggel 7 órától kezdve majdnem mindig megfigyelték a villanásokat, valahányszor a havazás hevesebb volt. Ez az első eset, mikor az északi fényt nappal figyelték meg. Más alakban az északi fényt nappal már azelőtt is észlelték. Így 1909 szept. 25-én Hamburg mellett reggel 8 órakor legyezőalakú felhő keletkezett, a melyet Krebs rögtön mint északi fényjelenséget értelmezett. Ezt a felhőt Göttingenben mint északi fényt látták. 

Az összefüggést még jobban feltünteti Manning megfigyelése Alexandria Bay-ben (New-York állam) 1915 aug. 1-én. Délelőtt 11 órakor ívalakú cirrostratus-felhő támadt, körülbelül 30° magasságban a horizont felett. Alatta az égbolt tiszta maradt, az ívből pedig felhőnyulványok ágaztak ki fölfelé. A sötétség beálltával északi fény látszott, a mely azonos volt a felhővel. 

1918 januárban a kisérőjelenségek között feltünő volt az erős havazás. Ismeretes, hogy az északi fényt többször úgy magyarázták, hogy a Napból kiinduló negatív töltésű elektronok a levegőt vezetővé alakítják és így kisülés keletkezik.
 
Krebs nem tartja lehetetlennek, hogy a havazás erősödését is kosmikus tényezők idézték elő, mert tudjuk, hogy a levegő párája elsősorban elektronokon csapódik le. A havazás alkalmával a Nap tevékenysége élénk volt, a napfoltok két csoportja nagy alakváltozás közben vonult el. (Naturwis-senschaftlinche Wochenschrift, 1918. márcz. 31. 186. 1. )
Mende Jenő.