|
Osztrák-cseh ellentétek
Február 5-ikén kezdték meg Ausztriában a békéltetést újra, csehek és németek közt. A különböző pártok megbízottjai tanácskoznak hogyan lehetne a viszályt elsimítani. A békéltető bizottság tanácskozása elé nem tekintenek valami nagy várakozással, sőt ellenkezőleg , minden oldalon még kormánykörökben is el vannak készülve arra, hogy a béketárgyalás eredménytelen lesz.
A szélső elemek el se mennek a tárgyalásra. A szélső németek csak akkor akarnak tárgyalásba bocsátkozni, ha elöbb Ausztriában a német nyelvet megteszik államnyelvvé, a szélső csehek pedig a cseh és német nyelv teljes egyenjogúságát követelik Csehország egész területén, úgy hogy a tiszta német területeken is lehessen cseh nyelvű hivatalos iratokat használni, amelyek ugyanazon nyelven intéznének el. Ezen felül mindenekelött a cseh közjog helyreállítását követelik.
A békéltető bizottságban részt vesznek a minden a minden árnyalatú mérsékelt németek, az ó- és újcsehek, a nagybirtokosok. Semmi remény sincs arra hogy a kibékülés sikerüljön. Stransky ifjucseh képviselő brünni lapja a politikai helyzetről és a jövendő esseményekről azt írja, hogy ha a kormány ezzel nem jut eredményre, már megvan rá a fölhatalmazása, hogy a Reichsrathot feloszlassa, és hogy az osztrák alkotmány módosítását keresztül vigye. Az új alkotmányt az urak házából és még bevonandó politikai elemekből alakítandó bizottság állapítaná meg. Új alapra fektetik majd a törvényhozó testületet, amelynek alsóháza 343 tagból fog állani. Egyik felét a tartománygyülésekből választják, másik felét a nép küldi, az általános szavazási jog alapján. |