A Nemzeti Színház eredeti dráma bemutatója volt : *Mary*, színmű három felvonásban, írta Bosnyák Zoltán. A szerző most harmadszor jelent meg a színpadon, melynek mint író kizárólag él, az irodalomban máshol nem is szerepel.
Tehetsége bizonyos, de az is bizonyos, hogy nagyon fogékony a benyomások iránt, s e benyomásokat nem annyira az életből nyeri, mint inkább drámaíróktól. *Mary* szerkezetében, egyes jelentéseiben szintén fölismerjük egy pár drámaíró hatását.
Jelen színművében színésznő a főszemély, a kiben védelmezni akarja a nőt az ellen, hogy a színésznő becsületében könnyebben lehessen gázolni, mint más nőében. Mégis néhány oly színpadi alakot mutat mellette, a kik a szerző védelmét akadályozzák. A darabokban sok érzék nyilvánul a drámaírás iránt, nem egy jelenete hatásos, a párbeszédekben is elég a tartalom.
Egy színésznő szerelmét tárgyalja a darab, s azzal végzi, hogy a színésznő maradjon a színpadé. A színésznő Ányos Mary, a nagytehetségű drámai művésznő, a kit egy gonosz, uzsorás ember, Radák István támogatott, hogy megélhessen beteg anyjával együtt.
Ennek a támogatásnak kamatait szeretné élvezni Radák István. De Mary tisztességes lány, Karel György képviselő szerelmes belé s feleségül akarja venni. Hanem a színésznő – ez a darab tendencziája – könnyebben rágalmazható, mint akármilyen más nő.
Radák mikor meggyőződik, hogy Mary meg nem hallgatja, gyalázatosan rágalmazza még pedig úgy, hogy megmutatja Karelnek a Mary leveleit, melyekben csak a jótéteményeket köszöni meg, de a melyek mégis alkalmasak arra, hogy Karelben a legmélyebb gyanút keltsék.
Ebből származik, hogy Karel és Radák párbajt vívnak. Radák halálosan megsebesül, de még van annyi ereje, hogy Marytől bocsánatot kérjen és bevallja, hogy rágalmazott. Karel tehát megtudja, hogy Mary ártatlan, de Mary nem fogadja el többé szerelmét, nem is akar szeretni többé, hanem egyedül a színpadnak kíván élni.
Shakespeare Juliáját játszani. A drámai részeket, melyeket Mary szerepe foglal magában, Török Irma hatással játszta. A többi szerepek kevésbé háladatosak, s ezeket Mihályfi, Dezső, Gyenes, Paulayné, Hetényi és Latabár adták elismerésre méltón. Az első felvonás tetszett legjobban, ekkor a közönség szívesen tapsolt a szerzőnek és szereplőknek. Később már gyérebb lett a tapsolás.