Mikor a nyár búcsúzni készül és a fák lombja szinesedni kezd, az erdő száz szinével gyönyörködteti szemünket, akkor már nemsokára hullani kezdenek a levelek, majd gyorsabban, majd lassabban leválnak és október végén, november közepén a nyáron zöld fák már mind kopaszon állanak. 

A levél nem hullik le hirtelen, mert már néhány héttel a lombhullás előtt, a levél tövében, ott hol a levél a törzshöz van erősítve, a meglevő állandó szövetből egy meristema, az ú. n. elválasztóréteg fejlődik. Ennek sejtjei megint állandó szövetbe mennek át, legömbölyödnek és többnyire sérülés nélkül, sima falakkal különölnek el egymástól. Most már a levél csupán csak az edénynyalábokkal függ össze a fával.
 
De mikor azután az elválasztóréteg sejtjeinek turgor-nyomása azokat is leszakítja, lehullik a levél. Kitünik ebből, hogy az őszi lombhullás élettani jelenség, nem mechanikai leválás, melyet talán az őszi viharok okoznak. Az őszi lombhullás a meleg és hideg évszak változásával, a legszorosabb összefüggésben van, mely világosan feltünteti a növényi élet rhythmikáját éghajlatunk alatt. Tévednénk azonban, ha azt hinnék, hogy azokon a tropikus vidékeken, hol az éghajlat egész év folyamán lényegesebben nem változik, nincs lombhullás.
 
Wright, Volkens, Dingler, Kichs és mások vizsgálódásaiból tudjuk, hogy az időszakos lombhullás a trópusokon is nagyon gyakori jelenség. Míg a lombváltozás jelensége Európában aránylag könnyen áttekinthető, addig a trópusokon, pie jáva nyugati részében, igen változatos képet nyújt. Ennek oka részben abban rejlik, hogy nemcsak a különböző fák, hanem részben még ugyanazon faegyed ágai is különbözőképpen viselkednek. 

Volkens szerint jáva nyugati részében a legtöbb fa örökzöld. Leveleiket nem egyszerre, hanem lassankint, egész éven át hullatják, vagy a levélhullás időszakosan következik be, rendesen úgy, hogy egy új hajtás keletkezésekor az utolsóelőtti hajtás leveleit lehullatja. De vannak a trópusok alatt olyan fák is, melyek bizonyos időben a levélhullás miatt egészen kopaszok lesznek és néhány napon, hétben vagy két hónapig terjedő időn át kopaszok is maradnak. Ellentétben a mi növényeinkkel, a tropikus növényeknél, a nyugalmi időszak egy éven beleül 2-3-szor is beállhat. 

Már Schömpfer, Wright, Klebs és Volkens is észlelték, de Molisch is megerősiti Jáván szerzett tapasztalatai alapján, hogy a trópusok alatt egyes fáknál ugyanazok példány különböző módon, különböző időben állott be a nyugalmi időszak. Bizonyos ágindividualitás nyilatkozik meg lombhulláskor, mely a virágzásban mutatkozó ágindividualitással párosulhat. Ezek a jelenségek a mellett bizonyítanak, hogy az időszakos lombhullás nemcsak külső, hanem belső körülményektől is függ. 

A lombhullás biológiai jelentősége többszörös. Az őszi lombhullás igen czélszerű alkalmazkodás a évszakok változásához, mert, ha a lombos fák leveleiket télen át is megtartanák, akkor azok, mivel a gyökerek a hideg talajból aránylag kevés vizet visznek fel, az erős párolgás folytán csakhamar elhervadnának és elszáradnának. Hiszen még a fenyőknél is megtörténik, pedig azoknak a tűlevelei az erős párolgás ellen védőberendezéssel vannak ellátva, hogy leveleiket néha tömegesen elvesztik. Ezt a jelenséget "ömlés"-nek mondják. 

És hogyan tudnának a lombos fék síklapformájú leveleikkel a hó nyomásának, súlyának ellentállani? Ha a lomb télen rajta maradna a fán, akkora hótömegek halmozódnának fel rajtuk, hogy az ágak összetörnének alattuk. A lombhullásban a növényeknek kitünő eszközük van arra, hogy megszabaduljanak azoktól a hasznavehetetlen anyagoktól, melyeket anyagcseréjükben már nem használhatnak fel. Ez nemcsak a mi őszi lombhullásunkra, hanem a tropikus lombhullásra is áll. 

A levelek átszellőztetnek, párologtatnak, életük végéig vizet adnak le, ásványi sók maradnak vissza, melyek mindig nagyobb mennyiségben halmozódnak fel. Nem csoda tehát, ha a lehullott levelek rendkivül gazdagok kovasavban, szénsavas és oxalsavas mészben. Ha a levél nagyon megöregednék, akkor lassankint úgyszólván "elásványosodnék" és így nem tudna rendelkezésének megfelelni. Tehát szinte okszerű, hogy a növény időről időre lombhullással megszabaduljon a szükségtelen anyagoktól.