Hindenburg kiáltványa

Hindenburg vezértábornagy a napokban kiáltványt bocsátott ki, mely a következőket mondja:
"Súlyos küzdelemben állunk ellenségeikkel szemben. Ha a számszerű fölény egymagába eldöntené a háborút, úgy Németország már régen szétzúzva heverne a földön. Az ellenség azonban tudja, hogy Németországot és szövetségeseit egyedül fegyverekkel legyőzni nem lehet. Tudja, hogy az a szellem, mely csapatainkban és lakosságunkban él, győzhetetlenné tesz bennünket. Ezért a német fegyver elleni harcz mellett a német szellem elleni harczba kezdett. Az ellenség meg akarja szellemünket mérgezni és azt hiszi, hogy a német fegyver is el fog tompulni, ha a német szellem szétdarabolódott. Az ellenség e tervét nem szabad kicsinylően tekintenünk.

A szellemünk elleni háborút az ellenség különböző eszközökkel folytatja. Frontunkat nem csupán tüzérségi pergőtűzzel, hanem a nyomtatványok pergőtüzével is elárasztják. Repülői a bombák mellett, melyek a testet ölik meg, röpiratot dobnak le, melyek a lelket akarják megölni. Hadbanálló katonáink a nyugati fronton az ellenséges röpiratokból májusban nyolczvannégyezer, juniusban százhuszezer és juliusban háromszázezer darabot szállítottak be. Augusztusban naponta tizezer mérgezett nyomtatvány.

Naponta tizezerszer kisérelte meg az ellenség, hogy az egyesekben és összességében ügyünk igazságosságába vetett hitet, valamint az erős és a végső győzelembe vetett bizodalmat elvegye. A nélkül, hogy sejtenék, sok ezren veszik folytonosan magukba a mérget. Mindezek azután kétségeiket megírják a frontra és Wilson, Lloyd George és Clemenceau elégedetten dörzsölik kezüket. A legképtelenebb hireket terjesztik, melyek alkalmasak ellenálló erőnk megtörésére. Ez a méreg is hat a szabadságolt katonákra és a levelekkel is kiárad a frontra.

Ezután szemelvényeket ad a röpiratokból s így folytatja:
A kishitűeknek azt mondja az ellenség: küzdelmetek kilátástalan. Amerika megadja nektek a kegyelemdöfést: tengeralattjáróitok nem érnek semmit. Mi több hajót építünk, mint amennyit azok elsülyesztenek: kereskedelmetek elpusztult; a háború után elzárjuk tőletek a nyersanyagokat s akkor Németország iparának el kell vesznie; gyarmataitokat sohasem látjátok többé! – Igy hangzik röpiratainknak szava, majd csalogatóan, majd fenyegetően. Hogy áll azonban a dolog a valóságban? Keleten kikényszerítettük a békét és elég erősek vagyunk arra, hogy a nyugaton is ezt tegyük az amerikaiak daczára. Azonban erőseknek és egységeseknek kell lennünk. Ez az, a mi ellen az ellenség röpirataival és hireivel harczol. Miért keres az ellenség még mindig szövetségestársakat az ellenünk való küzdelemben? Miért igyekszik a még semleges népeket harczra uszítani ellenünk? mert bennünk emberére talált.

Másoknak meg azt mondja az ellenség: Ti németek, a ti kormányformátok hamis, harczoljatok a Hohoenzollernek, a kapitalizmus ellen, segítsétek nekünk az entenenak, hogy jobb államformát adjunk nektek. Az ellenség tudjam, hogy minő erő rejtőzik államunkban és császárságunkban, éppen ezért küzd ellene. A Bodeni-tónál sok ezer röpiratot lefoglaltunk, melyeket Bajorországba akartak vinni, hogy az északnémeteket fellázítsák vele.

A szövetségeseinkhez való szövetségi hüséget is meg akarja az ellenség rendíteni. Nem ismeri azonban a német jellemet és a német férfias becsületszót, mert a maga szövetségeseit feláldozza. Erősségünk, azonban gyöngeségünk is az, hogy a háborúban minden véleményt akadálytalanul szóhoz engedünk jutni.

Ezért német hadsereg és német haza, ha e ledobott méregdarabok valamelyike röpirat, vagy hir formájában szemetek, vagy fületek elé kerül, úgy gondoljatok arra, hogy az ellenségtől származik. Ha pedig olyanra találsz, a ki ugyan neve és leszármazása szerint német, azonban lényével az ellenség táborában áll, úgy tartsd magad tőle távol és vessed meg. Állítsd nyilvánosan pellengére, hogy minden másik igaz német is megvesse őt.

Német hadsereg és német haza védd magad!

Nagyfőhadiszállás, 1918 szeptember 2.
Hindenburg, vezértábornagy.