A német császár kiáltványai az ötödik háborús év kezdetén

A német néphez!

Négy nehéz küzdelmes év mult el telve örökké emlékezetes tettekkel. Örök időkre példáját adtuk annak, mire képes egy nép, mely a legigazságosabb ügyért, a létért áll harczban. Ha népünknek küzdelmében oly vezetői adattak, a kik a legnagyobb teljesítményre képesek, ugy a német nép is naponta bebizonyította, hogy ilyen vezetőket megérdemelt. Hogyan is teljesíthette volna a haderő künt hatalmas tetteit, ha idehaza nem feszítette volna meg minden egyes erejét a legnagyobb mértékben.

Az ötödik hadiév, mely ma kezdődik, nem kíméli meg a német népet további nélkülözésektől és megpróbáltatásoktól. Azonban akármi következzék, tudjuk, hogy a legnehezebb már mögöttünk van. A mit keleten fegyvereinkkel elértünk és békekötésekkel biztosítottunk, a mi nyugaton teljesedik, az azt a szilárd bizonyosságot ébreszti bennünk, hogy Németország a népek e viharából, mely annyi hatalmas törzset döntött ki, telve erővel fog kikerülni.

Mély réseket szakított a háboru családjainkban. E szörnyű háboru szenvedése egy német házat sem kímélt meg. Szent kötelesség parancsolja, hogy mindent megtegyünk, nehogy ez érdekes vér haszontalanul folyjék el. Semmit sem mulasztottunk el, hogy a békét az elpusztított világban visszahozzuk. Az ellenséges táborban azonban még az emberiesség hangja nem talált meghallgatásra. Valahányszor a békülékenység szavait hallattuk, guny és gyülölet volt a válasz. Az ellenség még nem akarja a békét. Szóvivői ujból meg ujból hirdetik, hogy Németországot el kell pusztítani, s ezért tovább kell küzdenünk és dolgoznunk, a míg az ellenség kész elismerni életjogunkat, melyet tulerőben levő megrohanásukkal szemben győzedelmesen vívtunk meg és vívtunk ki. Isten legyen velünk!
Harcztér, 1918 julius 31.
Vilmos R.

A német hadsereghez és a német tengerészethez!

Négy komoly háborus év van mögöttetek. Az ellenség egész világával szemben győzedelmesen helyt állott a német nép hű szövetségeseivel, igaz ügyétől áthatva, éles kardjára támaszkodva, Isten kegyelmében való bizalommal. Hatalmas támadó szellemetek az első évben az ellenség országába vitte a háborut, s a hazát a háború borzadalmaitól és pusztításaitól megóvta. A második és harmadik háborus évben megsemmítítő csapásokkal megtörténtek az ellenség erejét keleten, s ezalatt bajtársaitok nyugaton a hatalmas tulerővel bátran és győzelmesen daczoltak. E győzelmek gyümölcseként a negyedik háborus év meghozta nekünk keleten a békét, nyugaton pedig az ellenséget támadástok lendülete érzékenyen megsebezte. Az utolsó hónapok megnyert csatái a német történelemnek legdicsőbb tettei közé tartoznak.

A legsulyosabb küzdelem közepében álltok. Az ellenség kétségbeesett erőfeszítései bátorságtokon mint eddig, ezután is hajótörést fognak szenvedni, - ebben biztos vagyok és velem az egész haza. Bennünket nem ijeszt meg az amerikai hadsereg, sem a számszerű tulsúly. A szellem az, a mely a döntést meghozza. Ezt tanítja a porosz és német történelem, ezt tanítja a háború eddigi története.
Hadseregemmel bajtársi viszonyban állja tengerészetem rendíthetetlen győzelmi akarattal eltelve a sokszoros tulerőben levő ellenséggel a küzdelmet. A világ legnagyobb tengeri hatalmainak egyesített erőfeszítéseivel daczolva tengeralattjáróim szivósan és az eredményben biztosan támadják az ellenségnek tengerentulról ideözönlő hadi és életerejét.

A hazától távol maroknyi hősies német csapat állja meg a sarat vitézül a fojtó tulerővel szemben.
Megilletődéssel emlékezünk meg azokról, a kik életüket adták a hazáért. A harczbanálló testvérekért való gonddal eltelve, a lakosság idehaza lemondó odaadással egész erejét nagy ügyünk szolgálatába állítja.

Tovább kell küzdenünk és tovább fogunk küzdeni, a míg az ellenségnek megsemmisítő szándéka megtört. Ezért minden áldozatot meghozunk és minden erőnket kifejtjük. E szellem kapcsolja egybe elválaszthatatlanul a hadsereget és hazát. Egységes összetartásuk, hajlíthatatlan akaratunk, a Németország jogáért és Németország szabadságáért való küzdelemben meg fogja hozni a győzelmet. Ezt adja Isten!