Szép Ernőtől ez a pár sor jött

Levágta magát a halálnak vánkosára vad barna hajjal. Úgy tette, mint dacoló fiú. Kényeskedni, ránk ijeszteni s felkapni sátoros fejét, dús szemeit mosolyodva nyitni, idegesen szerelmetesen álmatag mód kikacagni magát. Rekedtes tropikus hangjával. Nem? Hát nem? Átveszik tetemnek? Tűri?

Rettenetes milyen csend lett. Ő meg a halál hallgatnak.

Micsoda beszélés zörgés ez még itt erre-arra?

Jaj. Kelj fel! Ady!