A kuruc halála

Ha a vitéz megkopik,
És ha rongyos rajta a ködmön,
Vitézzé válik legott,
Hogyha megint a régi köd jön.
Be szép ködök, be szép idők
Valának akkor
S e béna agg kor
Milyen vidáman emlékezik.

Ha a labanc lesz a kuruc,
Hogy tud mosolyogni magában,
Így szól: kuruc a karom,
Hát hadd legyen labanc a lábam.
Be szép ködök, be szép idők
Valának akkor
S béna agg kor
Milyen vidáman emlékezik.

Ha rokkant már a vitéz,
S készülget a csunya halálra,
Megdörzsöli a szemét
S hunyorgat ravaszul a bálra:
Be szép ködök, be szép idők
Valának akkor
S a béna agg kor
Milyen vidáman emlékezik.



Ezt a  verset Ady Endre még 1913-an írta, de azt a barátját, akinek közlés végett átadta, utóbb arra kérte, hogy ne hozza a verseket nyilvánosságra. Hogy mi oka volt erre, nem tudni, de annyi bizonyos, hogy most már nincs arra ok, hogy az olvasókat meg ne ismertessük vele.