|
Hajó Sándor színdarabja a Belvárosi Színházban
Az ötvenéves férfi
És azonkívül a logikus, konzervatív embertípus harca is szenvedélyes, művészkarakterrel, továbbá egy kicsi az apa viadala az övével ellenkező világnézetre tért leányával, - hogy a kevésbé jelentékeny motívumokat ne is említsem. A motívumok ilyen halmozása azonban nem teszi a gazdagság benyomását, mert az egyes motívumok inkább csak össze vannak tapasztva, látni köztük a malterral bekent részeket. A darab minden alakja igen gondosan van koncipiálva, az író igyekezett mindegyiknek külön kontúrt adni s ha külön-külön nézem őket, látom is körvonalaikat. A darab még sem él s együtt a darabban az alakok sematikusnak látszanak, minduntalan az írót látom helyettük. Ez nyilván attól van, hogy a darabnak nincs erős levegője s az egyes alakok perspektív vonalai nem találkoznak egy bizonyos pontban. Az író jól elgondolt mindent, de nem tudta jól megcsinálni. Hajó Sándor igen intelligens, ambiciózus és disztingvált író, de mindig érzünk nála bizonyos akadályokat, melyek miatt kétségtelen kiváló tulajdonságai nem tudnak teljesen érvényre jutni.
Minden munkájánál éreztük még eddig, hogy nem adja képességének teljes mértékét. S minden munkájában, az ötvenes férfiben is, vannak kitűnően megcsinált részletek (az első felvonás nagyobb része, az öreg úr szerelmi vallomás, melyben a sihederkori emlék összeszövődik a jelen szerelmi fölgerjedésével, a nagy politikus és a nagy író összecsapása stb.) - s ezek az okai, hogy mindig úgy megyünk el Hajó darabjainak előadásáról, hogy várakozással nézünk ezután következő darabja elé.
Schöpflin Aladár |