Ha kirándulások közben élvezettel gyönyörködünk a természet szépségeiben és elcsodálkozva nézzük a hatalmas hegyeket, amelyek sokezer méternyi magasra emelkednek a környék fölé, alig jut az eszünkbe arra is gondolni néha, hogy vajjon honnan keletkeztek a hegyek, a hegyláncok egyes vidékeken és mért nem egyenletes a föld felszine?

Bizonyos, hogy nem azért? Hogyan folyt le a föld ősi története, alig lehetne néhány oldalon röviden elmondani, de azért nagyjából elmesélhetünk annyit, amennyi elég lesz ahhoz, hogy ha valaki hegységeket lát, nemcsak a természet szépségét csodálja meg rajtuk, hanem elgondolkozhassék azon is, hogy miképpen jöhetett létre az az érdekes alak, amit maga előtt lát.

Hiszen mindenkinek észre kellett már vennie, hogy nem minden hegy egyforma, hanem vannak egyes jellemző alakulások, amikkel itt vagy ott gyakrabban találkozhatunk. Bizonyára mindenki első látásra felismeri a tűzhányó alaku hegyeket, még akkor is, ha nem okádnak tüzet és füstöt, mint a Vezuv, mert az alakjuk szemmel láthatóan mutatja, hogy valami hatalmas erőnek kellett az egész hegyet alulról kitólnia a föld kérgéből.

Ilyen vulkáni eredetű hegy például a Dunántul levő Somlai hegy, ahol a hires bor terem. Ez a hegy olyan, mint egy hatalmas kalap, amelyet mintha egyszerűen letettek volna a síkság közepére, de természetesen alulról nyomult fel valamikor vulkáni erők hatása alatt. A hegyek túlnyomó része azonban nem tűzhányó alaku és így nem is ugy keletkezett, hogy a föld mélyében nyugtalanul forrongó tüzek feszítő ereje dudorította ki a föld kérgét.

A hegykeletkezések akkor kezdődtek még, amikor az izzó földgolyó kihülni és szilárdulni kezdett. Először egy aránylag vékony kéreg fejlődött rajta, amely természetesen még nem volt egyszerre olyan szilárd, hogy ellent állhatott volna a belül levő láva óriási feszítőerejének. Miként a tavakon a jégréteg, ugy az izzón folyós földnek vékony kérge is nagyon sok helyen össze-visszatöredezett, mindenfelé rianások támadtak rajta, ahol olykor kibuggyant alulról a láva s elöntötte a repedés szélét.

Máskülönben egészen simának kellett volna maradnia a föld felszínének, így azonban létrejöttek a későbbi hegyek első alapját megvető gyűrődések, amelyek már is jelentékeny nagyságu hegyek lánca lehetett, mert a szilárd kéreg rianásai sok ezer kilométer kiterjedésűek is lehettek. Most már megvolt a hegyláncok keletkezésének alapja, de még távolról sem fejeződött be minden. A föld tovább hült, a szilárd kéreg egyre jobban vastagodott, de eközben még valaminek kellett szerepet játszani.

A megkeményedett kéreg a keménysége miatt nem húzódkodhatott még összébbre, míg viszont belül az izzó anyag kihülés alatt még tovább kisebbedett, mert hiszen minden lehülés összehúzódással is jár és igy a külső kéreg, a föld bőre, egyre jobban bő lett. Ennek következtében a kéregnek zsugorodnia kellett, épp ugy amint összezsugorodik a száradó alma héjja.

Mi sem természetesebb már most, hogy e zsugorodás alatt a már meglevő gyűrődések mentén dudorodott ki még jobban a föld kérge, tehát a hegyláncok még nagyobb mértékben fejlődtek tovább. Nemcsak kiemelkedtek magasabbra, hanem mindenféle módon át is alakultak, mert hiszen részben alulról is hatott a feszültség, részben pedig oldalról a zsugorodás következtében beálló oldalnyomás.

Mindezeknek a hatása alatt a hegyláncok megerősödtek az egyes rétegeik egymásra türemlettek és az elképzelhető minden fajta alakot öltötték fel a helyi körülményekhez képest. Itt-ott kibuggyant alulról a láva, uj tűzhányók keletkeztek magukban a hegyekben is, aztán a hegyek egyes részei lecsúsztak, a víz alámosta őket és ennek következtében lesülyedt egyes részük.

Különösen változatosnak kellett lennie a hegyek álalakulásának a tengerek környékén, ahol, amint az csaknem mindenütt kétségtelenül és az első pillanatra meg lehet állapítani, a hegyek a víz hatása alatt a tenger felé mindég meredekebbek, mint a szárazföld felé. Ezért is van az, hogy a vulkánok a tengerpartokon a leggyakoribbak, ott ahol szemmelláthatóan össze-vissza hányódott minden. Olaszország erősen szakgatott partvidéke a legszebb példa erre.


A víz hordja a hegyekről a földet, a víz mossa alá a sziklákat, hogy végül egy egész hegy is összeomolhatik s a tengerpartokon sokszor a hullámverés hányja ki a partra a tengerfenék anyagát, amely egyre jobban növeli a partok magasságát. Nagyon sok helyen első szempillantásra megállapíthatjuk, hogy a most magasan levő hegy vagy part, egykor mélyebben volt, mert az oldalán meglátszanak a víz nyomai, vizszintes rétegződés alakjában.

Általában pedig ne gondolja senki sem, hogy a föld felszíne ma már nem változik többé. Bizony épp ugy változik ma is, mint sok ezer esztendő előtt, csakhogy a változás olyan lassu, hogy közvetlenül nem lehet észrevenni.

Ha azonban pontosabb megfigyeléseket csinálunk, hamar rájövünk a mostan folyó alakulásokra is és igy például meg lehetett állapítani, hogy az egész Skandináv hegység ma is folyton jobban emelkedik a magasba és pedig nem is olyan kis mértékben, mint a hogyan hinné az ember. Egy évszázad alatt körülbelül egy teljes méternyire emelkedik magasabbra az egész félsziget. Bemutatunk képeinkben nehány érdekes hegyalakulatot.