A „nagy munka” után

Befejezve a nagy mű, az alkotó – a két alkotó: Wekerle és Tisza – pihenésre térhet- körülbelül épp egy év kellett hozzá, hogy a választójogi törvényjavaslat, melyet a Tisza-kormány bukása és az Eszterházy-kabinet kinevezése tett a magyar politika centrumává, legalább a képviselőházban tető alá jusson.

Ami a tavalyi junius és az idei julius között történt, azt a magyar politikai históriájának legszomorubb lapjai fogják egykor megörökíteni. Az a lelkes hangulat, az a gyönyörű lendület, amely Tiszáék bukásával már-már uj életre játszott kelteni az igazi magyar demokráciát, lassanként letört, eltűnt, csunya, személyi harcok és a makacs reakciók megbuktattak minden nemes törekvést, minden igazi reformot és a mult szombaton a Wekerle-Tisza társaság diadalmasan ünnepelte az eltemetettnek hitt reakciók diadalát. Tisza győzött – Polónyi Géza és Wekerle Sándor segítségével.

Azt a választójogot, amely ezen a héten a főrendiház elé került, már igazán nem kell féltenünk, a méltóságos főrendektől. Ez a munka már nem tartalmazza sem az általános, sem az egyenlő, sem a titkos választójogot, nem hozza meg az ipari és mezőgazdasági munkások szavazati jogát, nem biztosítja a tiszta választást, nem garantálja az igazságos kerületi beosztást, lényegében mindössze abban különbözik a Lukács-Tisza-féle 1913-as választójogi törvénytől, hogy ezentul nemcsak az intelligencia cenzusán szavazók, hanem a munkások is már 24 éves koruktól fogva kapnak választójogot, nem pedig csak a 30-ik évtől kezdve.

Egyébként Tiszának sikerült a Vázsonyi-féle modern és liberális, amellett magyar törvénytervezettből a Lukács-féle törvénynek egy némileg javított és bővített második kiadását csinálni.