Tegnap éjszaka érkezett az olasz jelentés az olasz fronton megkezdett offenzívánkról és ez az offenziva azonnal az olasz front részbeni áttörésére vezetett, mialatt csapataink tizezer foglyot ejtettek.
A mai hivatalos jelentés már részletesebb adatokkal szolgál. Csapataink északról, a Hét község fensíkján és nyugatról, a Piaven keresztül törtek az ellenségre és az olaszok és szövetségeseik minden kétségbeesett ellenállás dacára sem tudtak egyebet tenni, mint feladni összes elől levő állásaikat. A Piave mentén folyt harcokból beszállított 10.000 foglyon kivül csapataink a Brenta menti harcokban még 6000 olaszt, franciát és angolt fogtak el, továbbá számos ágyut, gépfegyvert és egyéb zsákmányt.
A háboru folyamán most történt először, hogy seregeink az entente egyesült erejével állottak szemközt. Angolok, franciák és olaszok tartották megszállva az olaszok védővonalát, egységes hadvezetés alatt állott ez a francia-olasz-angol sereg és hogy dicső csapataink első csapásra máris ilyen győzelmet arattak az egyesült entente-seregen, ez a központi hatalmak hadvezetőségének egyik legfényesebb diadala.
A hivatalos jelentésből ismét a történelem forró levegője csapódik kifelé. Ellenségeink mindent elkövettek a mi legyőzésünkre és megsemmisítésünkre. És most diadalmasnak indult offenzívánk után már csak az amerikai segítség után való kiáltozás marad meg számunkra. Meg kell még várni a legközelebbi napok eredményét is. De már most az offenziva legelején is érezniök kell ellenfeleinknek, hogy az erő , amellyel szemben állanak, a leküzdhetetlen igazság sujtó ereje.
Hivatalos jelentés, kiadatott 1918 junius 16., érkezett 4 órakor.
A Magyar Tudósító jelenti: Hadseregeink tegnap délelőtt a Piave mentén és a Brentától kétoldalt többórás tüzérségi tömegtüzelés után megtámadták az olaszokat és szövetségeseiket. Boroevics tábornagy hadcsapatja számos helyen kiküldötte az átkelést a megdagadt Piaven; Wurm vezérezredes hadtesti elkeseredett ellenállás leküzdése után San Dona ki Piace mellett és az Oderzo-Treviso-i vasut mindkét oldalán széles arcvonalon elfoglalták az ellenséges állásokat; József főherceg vezérezredes csapatai meglepetésszerűen hatalmukba kerítették a Montello keleti szegélyén a védelmi műveket és benyomultak erre a magaslati területre. Schönburg herceg lovassági tábornokot hadtestének átkelése közben egy gránát megsebesítette.
A Piave mentén beszállított foglyok száma 10.000, eddig mintegy 50 zsákmányolt ágyuról tettek jelentést.
A Brenta mindkét oldalán szintén sikerrel járt az első roham. Az ellenség erős ellenállását megtörve és az erdőkkel borított szándékos hegység minden akadályát leküzdve, csapataink, sok helyen egészen a harmadik ellenséges állásba nyomultak előre, miközben 6000 olasz, francai és angol fogoly maradt kezünkön. Az így leért előnyöket azonban csak részben tudtuk megtartani. A Brentától keletre a Rantero-hegyet kénytelenek voltunk az ellenségnek uj erővel végrehajtott és oldalozó ágyutűzzel támogatott ellentámadásával szemben ismét feladni. A Grappe északi lejtőin azonban hiába intéztek az olaszok rohamot, az ellenség első vonalait szívósan tartó zászlóaljaink ellen. A Hétközség erdőzónájában ezredeink a szövetségesek által már az előző napokon előkészített támadó csoporttal kerültek szembe, amelynek ellentámadása folytán az elfoglalt terület egy részét ujból kiürítettük. A Rivánál Miksa főherceg őrnagy szakaszában elragadtuk az ellenségtől a Dosso Altot. Az Adamello területén kitünően bevált hegymászó századaink rohammal elfoglalták a Corni di Saventot, amely alkalommal 100 foglyot és három ellenséges ágyut szállítottak be.
Albániában junius hó 14-én este visszavertük a franciák egy ujabb támadását a Devoli völgyben.
A vezérkar főnöke.
Chiaredia képviselő (Frial tartományból) a maga és a megszállott tartományokból való több képviselő nevében kijelenti, hogy sohasem fognak egy oly békéhez hozzájárulni, amely nem elégíti ki az összes jogos igényeket, még akkor sem, ha a néptársaik által hazafias önmegtagadással eltürt szenvedések tovább tartanak is. Ezzel üdvözletét és meleg jókivánságait fejezte ki az olasz katonáknak.
Kisebb harcok a nyugati fronton.
Visszavert ellentámadások.
A Magyr Távirati Iroda jelenti Berlinből.
Nagy főhadiszállás, 1918. junius 16.
Nyugati harctér: Rupprecht trónörökös hadcsoportja: Merristől délnyugatra és Belhu-től északra részleges angol támadásokat, amelyek alkalmával az ellenség Lacontól nyugatra benyomult legelső vonalainkba, közelharcban visszavertünk. A harcvonal többi részén a gyalogsági tevékenység felderítő csatározásokra szorítkozott. A tüzérségi harc a Lystől északra, a Scarpetól északra és a Sommetól kétoldali este feléledt.
A német trónörökös hadcsoportja: Kisebb gyalogsági ütközetek a Noyontól északnyugatra lévő harctéren. Az Aisnetól délre a fokozott harci tevékenység tovább tartott. A franciáknak Dommiers elleni erős támadásait a Dommierstől nyugatra emelkedő magaslaton intézett ellentámadással meghiusítottuk. A Tillers-Gotterets-i erdőben vonalaink ellen intézett támadás az ellenség nagy veszteségével szintén összeomlott.
Wenhoff hadnagy harmincnegyedik légi győzelmét aratta.
(Wolff-ügynökség)
Lundendorff, első főszállásmester.
Buvárhajóeredmény
28.000 tonna elsülyesztése.
Berlin, jun. 15.
Tengeralattjáró hajóink egyike Remy Walter kapitány parancsnoksága alatt az Atlanti Oceánon ujabban 3 összesen több mint 28.000 bruttóregisztertonnányi gőzöst semmisített meg, és pedig a négy 15.2 centiméteres ágyuval felfegyverzett "President Lincoln" nevű 18.168 bruttóregisztertonnányi amerikai csapatszállító gőzöst és a 4646 bruttóregisztertonnányi "Begun" és az 5262 bruttóregisztertonnányi "Cariton" nevű felfegyverzett angol gőzösöket. A "President Lincoln" katonai állománya 46 tisztből és mintegy 650 tengerészből állt. A hajón azonkívül még 20 hadseregbeli tiszt és legénység volt, akiket Amerikába akartak visszaszállítani. Az állomány legnagyobb része a hajó elsülyedésénél valószinüleg elveszett
A tengerészeti vezérkar főnöke.
