A hadvezetőség nevezte el ezt a képünkön látható gépet "hernyó"-nak. Kétségen kivül azért, mert a gép mozdulataiban egészen olyan, mint a hernyó. Polgárembernek fogalma sincs arról, hogy mit tud ez a gép, milyen szolgálatokat tesz a terepen, uttalan utakon, mély szántásban, hegyes, völgyes árkos földeken.

Az ősz elején, itt Budapesten bemutatta a budapesti helyőrség legénysége, hogy milyen készültséggel meg a háboruba. Láttuk a tüzérségi munkát, láttunk egy hatalmas várágyut beleépítve a föld alá, s amikor az ágyu befejezte müködését, a nagy térség szélén megindult a "hernyó" mesterséges akadályokon, mély gödrökön, dombon, mély homokon, puha szántásszerű telepen, hogy elvontassa a föld mélyére állított nehéz ostromágyut egy másik helyre.

Mielőtt a gépezetet ismertetnőnk, hogy hogyan megy a gép s ebből már a gépet is jól megismerjük. Elől van két kis átmérőjü, lapos talpu kereke, hátul pedig két egymáshoz közelebb álló kerék körül, kivül a külső keréktalpon acél lapokból álló szalag van vonva. Olyan, mint a gépműhelyben a kerekeken futó hajtószij, csakhogy nem bőrből, hanem acéllapokból. Benzinmotor hajtja a járóművet s lassan megy, mint a teherautomobil.

Ha sik földön halad, az első kereke és a hátulsó szalagos kerékpárja simán futnak a terepen s mert széles, lapos a keréktalp is, a hátsó acélszalag is, nem tud lesülyedni a legmélyebb sárban sem. Más a helyzet, amikor például egy mély árkon kell keresztül mennie. Ilyenkor az első kerekek csak az árok első rézsüjén futnak le, a hátsó szalagos kerékpár ellenében fönnmaradt még a parton.

A gép egész súlya, az egyensulya a hátsó szalagos kerékpáron nyugszik, ugy, hogy az első kerekek teljesen a levegőbe emelkednek. A gép azonban nem áll meg, hanem szinte tólja önmagát előre a hátsó, szalagos kerékpáron. Az árokfenéken az első kerekek ujra földet érnek, átvezetik a gépet most már az emelkedő részün s ekkor a gép ugyszólván teljesen tótágast áll, az első kerekek ujra a levegőbe merednek s a gép a szalagos kerékpáron vonszolódik fölfelé a meredek rézsün.

Mire ez a hátsó kerékpár is felkúszott a rézsü tetejére, a gép visszaereszti az első kerekeit is a földre s halad tovább a "hernyó" uj akadályon uj nehézség elé. A "katorpilar" (magyarul=hernyó) név tehát teljesen ráillik a gépre. Ez a gép azután a legfontosabb hadiszolgálatokra van rendelve. Mint a képen is látható, a sárban teljesen elült nehéz ágyut játszva huzza ki a degetból s viszi uj felállási helyre, viszi ki az országutra, hol lovakkal vontathatják akár vágtában is.

Előttünk van egy 30.5-es mozsár, amely az országuton motoros erővel robog. Ha olyan helyen kell felállítani, ahol nincs épített országut, ahova nem vezet kőalapépítményű ut, előáll a "hernyó", ráakasztják a nehéz ágyut, vagy mozsarat, egyet fordul, már is túl van az országut árkán, beleteszi magát a puha szántásba s valóságos árkot ás ki a mögötte vonszolt ágyu számára.

A "hernyó" nevű vontatógép meg nem becsülhető szolgálatokat tett az orosz harctéren, ahol az oroszok által elásott, mocsárba, folyóba rejtett ágyukat szempillantás alatt emelt ki a tüzéreink uj munkája számára. A gép a mi hadseregünk találmánya két műszaki tisztünk építette át ebbe a formájába, s így teljesíti nagyszerű feladatát.