A hús konzerválására régóta jó eredménynyel használják a páczolást és füstölést. Néhány évtized óta igen elterjedt a fagyasztás. A fagyasztott hús bármeddig eltartható és a hús természetes tulajdonságai megmaradnak. Ezt a módszert főleg a tengerentúli szállításnál alkalmazták, de a háború alatt Európa minden országának elterjedt. Újabban szárítás útján kisérelték meg a hús konzerválását.

Ez az eljárás tulajdonképpen a legrégibb, ősrégi időkből ered. Abban áll, hogy a húsból kivonják a vizet, ezáltal a rothasztó bacteriumok hatását meggátolják, a bomlás, a mely csak nedves állapotban következik be, elmarad. A szárítás külön készülékekben történik. A húst kisebb, körülbelül 2 kg súlyú darabokra aprítják és jól felmelegített légáramot vezetnek át rajta.

Még gyorsabb a szárítás a légritkított térben. Ezt követi Krüger, kopenhágai mérnök. A szárítandó húst 2-5 kg súlyú darabokra szeletelik fel, a csontokat kiszedik és a húst sóval bedörzsölik. Ezeket a darabokat a szárítókészülékbe öntik és itt 40 °C hőmérsékletnél a kisebb darabokat 60 óra hosszat tartják, a nagyobbakat 72 óráig. Eközben a hús súlyának 40-45 %-át veszti el, színe a vöröses szürke árnyalattól a sötétbarnáig is változik és elég puha marad.

Nyersen is lehet enni, főzve is jó íze van, sütésre kevésbbé alkalmas. Használat előtt hideg vizben kell áztatni. Mader, stuttgarti mérnök is rendezett be hússzárítást. Ugyanazokat az eszközöket használja, mint a főzelékek szárításánál. A hús nem légritkított térbe kerül, hanem 40 °C hőmérsékletű légáram szárítja. Ez az eljárás gyorsabb. 10 óra alatt véget ér. Nagyobb húsdarabok szárításánál magasabb a légáram hőmérséklete. A hús most is sokáig eltartható, ízéből nem veszít.