|
Fényes Adolf új képei
Fényes Adolf nevét mintegy negyedszázad óta ismeri a magyar közönség. A szigorú naturalizmus jegyében indult el annak idején. (Fiatalkori képeit szinte gyötrelmes élethűséggel ábrázolt emberi alakok népesítették be). Realisztikus éleslátása később az érzelmi mozzanatok felé terelte őt.
Röghöz kötött szomorú emberek gubbasztottak vásznain, a fényt a színek tüzét elbágyasztotta a tudatosan alkalmazott szürkeség, a tompító, fátyolos tónus. Később túlhaladottnak látta e kietlen szomorúság hangsúlyozását és élettelen tárgyak, utcasorok, folyópartok, szántóföldek inspirálták teremtő munkájában.
Vakító napsütés lángolt e vásznakon, a fehér izzás felitta a színek tömöttségét. Színei könnyű, páraszerű tömegükkel valósággal lebegtek az erős körvonalak hálózatában. Fényes evvel is betelt. Az anyag, a foghatóság érdekelte elsősorban és témakörét ennek megfelelően, még szűkebbre kellett hogy szorítsa. Szobák sarka, asztalon elhelyezett színes terítők, virágok, könyvek foglalkoztatták.
Ha valaki negyvenöt éves elmúlt, az aligha fog olyan vállalkozásba, mely a fiatalság hajlékonyságát, a lelki erő töretlen frissességét igényli. Fényes mégis megtagadta múltjának minden eredményét. Hasonló példára alig akadunk a magyar piktúra történetében. Legfeljebb Vaszary vagy Kernstok megújhodása mérhető össze ezzel az irányváltozással. Vaszary új piktúrájának jelentkezése mélyebb gyökerű, pragmatikusabb, Kernstoké logikusabb és folyamatosabb volt, de Fényes váratlan változása nem kevésbé fontos és távolra ható. Álomvilág. - Ez Fényes új piktúrájának irodalmi része. Az, hogy az ó-testamentum egyes fejezeteit meséli el ecsetjével, középkori városok megálmodott mását rögzíti meg, csupán a témakör változását jelenti. E változás valamelyest kihat a festői látásra, a formanyelvre is, azonban még nem jelenti egyúttal a piktúra tartalmi részének új alapokra való helyeződését. Fényes, hogy vízióit megváltozott érzéseinek, piktori elveinek megfelelően kivetíthesse, visszahelyezte énjét - amennyire ez egyáltalában lehetséges volt - a Quatrocento mesterek szintjére, azok kompozíciós elvét igyekezett munkáiban érvényre juttatni.
A középponti elrendezés, mindkét oldal csoportjainak szinte matematikai pontossággal való kiegyensúlyozása, ez ősi szerkesztési mód alkalmazását mutatja. Képein elenyészően csekélyszámú figurára hárul nagy tömegek akciójának egész súlya. Hogy e kevés ember a tömegek illúzióját kelthesse, Fényes ahhoz a primitív eszközhöz folyamodott, hogy hosszú embersorokat formált és e sorokat egymás mögé (valójában mint Hodler tette, egymás fölé) helyezte.
Mindegyik embersors más és más irányú mozgásritmusban egyesül és a ritmus különbözősége elevenné, egyben okszerűvé teszi e csoportok közös célú akcióját. A tér illúzióját is ez egymás mögé helyezett embersorok mozgásritmusának hangsúlyozásával éri el, maga a kezdetlegesen jelzett és a figurákkal egybe nem hangolt háttér magábavéve ugyanis aligha alkalmas arra, hogy a szemlélőben a tér érzését felkelthesse.
E kvalitások a legtökéletesebb harmóniában az anya és gyermeke című kis képén lelhetők fel. Két fa között ibolyaszínű ruhás asszony ül, nyakán égő piros kendő, ölében gyermeke. Ennél melegebb, őszintébb alkotása alig van sem a régi sem az új Fényesnek. A Quuatrocento hatások különösképpen a Tavasz ébredése című alkotásából érezhetők ki. Meztelen női alak áll az előtérben, a háttér tavaszi tájék. A női test azonban nem kapcsolódik egybe a tájékkal, mert két fa között fekete lepel feszül mögéje. Éles határvonalat, sötét hátteret ád e drapéria a fehér asszonyi testnek és eltekerje a tájék jó részét.
Nem tudom vajon előre kieszelve, tudatosan alkalmazta-e Fényes ezt a drapériát, vagy pedig hosszú küszködés után rövidesen elvágta a képegység megteremtésével járó problémák fonalát. Mindenesetre izgató és szerfölött festői a megoldásnak ez a módja és a velencei mesterek, sőt a primitív hollandiak munkái is elég példát szolgáltattak e feladat hasonló értelmezésére nézve.
Művészete csupa forrongás, régi és új törekvései egymásnak szegeződnek és hosszú elmélyedés, minden megtanult, átvett érték revíziója, elölről kezdés szükséges ahhoz, hogy e forrongásban kaotikusan felvetődő akarások kijegecesedhessenek, hogy az egymásnak szegeződés konfliktusa véget érjen.
Bálint Aladár |